Néhány városban a fent említett ártalomcsökkentő szolgáltatásokon felül az opiátantagonista naloxon osztására is sor kerül, amit a kliensek maguk tudnak használni, ha társuk túladagolta magát. A naloxon azonnal megszünteti az opiátok hatását, és azonnali eszmélet-visszanyerést eredményez. Hatása azonban hamarabb elmúlik, mint a heroiné, ezért a személy megfigyelése, illetve a naloxon újbóli adagolása lehet szükséges. A New York-i program elsődleges köztes eredményei alapján a módszer hatékonyan alkalmazhatónak tűnik (Galea és mtsai, 2006). Bár a naloxonprogramok átfogó evaluációjára sajnos a mai napig nem került sor, több amerikai városból pozitív eredményekről számolnak be (Piper és mtsai, 2007). Chicagóban például 2001 óta a naloxon disztribúciós program során 3500 embert láttak el a gyógyszerrel, amelyet 319 esetben alkalmaztak, 20%-kal csökkentve a túladagolások számát 2001-ben, és 10%-kal 2002-ben és 2003-ban. Baltimore-ban 2004 és 2006 között 951 embert láttak el naloxonnal, és tanítottak meg az alkalmazására, aminek következményeként 131 túladagolást kezeltek a kliensek maguk. San Franciscóban 2003 óta 700 személy kapott naloxont, és 170 alkalommal alkalmazták is azt, míg New Yorkban 2005 óta 1485 ember kapott képzést és naloxont, amellyel 104 túladagolást kezeltek (Piper és mtsai, 2007).