Martin Seligman, a pozitív pszichológia egyik megalapítója a káros szenvedélyek hatékony prevenciójában a protektív tényezőket tartja a legfontosabbnak, például a sportot, a jövőorientáltságot, a megfelelő szociális készségek elsajátítását (Seligman, 2002). A fiatalkori káros szenvedélyek hátterében ugyanis nemcsak az egyes pszichoszociális rizikófaktorok jelenléte igazolható, hanem az is, hogy bizonyos védőfaktorok hiányoznak (Hawkins, Catalano és Miller, 1992). Míg korábban a vizsgálatok zöme arra irányult, hogy a kockázati tényezőket azonosítsuk, manapság a védőfaktorok felkutatása és erősítése került előtérbe. Ennek oka, hogy számos rizikótényező nem változtatható meg, hiába sikerül azonosítani őket. A fiatalok például adott kulturális, családi és iskolai környezetben élnek, meghatározott társas kapcsolati hálóba tartoznak, szociális helyzetük is többé-kevésbé állandó, ezeket a környezeti faktorokat pedig egyáltalán nem vagy csak alig lehet megváltoztatni. Ugyanakkor a pozitív pszichológiai megközelítés szerint még abban az esetben is érvényesülni tud a védőfaktorok jótékony hatása, ha a kockázatok nem iktathatók ki. A protektív hatás ilyenkor is képes semlegesíteni vagy legalábbis csökkenteni a káros hatásokat. Mindezek eredőjeként sikeres lehet az adaptáció.