A fizikai aktivitás hiánya és az ún. ülő életmód a modern társadalomban az egyik legfontosabb rizikótényezővé vált, amely fenyegeti az egészséget, a hosszú és egészséges életet. A rendszeres sportolás ugyanakkor hatékony protektív tényező, amely segít az egészségmegőrzésben és a betegségmegelőzésben (Sallis és Owen, 1999), mint például a szív- és érrendszeri vagy a mozgásszervi betegségek, illetve a cukorbetegség kialakulásának elkerülésében. A sport egészségre gyakorolt jótékony hatásai az egészségi állapot mindhárom, a testi, a pszichikai és pszichoszociális dimenziójában igazoltak. A test anyagcsere-folyamataira gyakorolt hatásai is jelentősek, többek között csökkenti az összkoleszterinszintet, a túlsúly vagy a csontritkulás kialakulásának valószínűségét, csökkenti a nyugalmi vérnyomást, és növeli a sejtek inzulinnal szembeni érzékenységét (Ells és mtsai, 2005; Ignarro, Balestrieri és Napoli, 2007). Egy, a magyar lakosság körében végzett vizsgálat is kimutatta, hogy a rendszeresen sportolók között a tartós betegségben szenvedők, a fogyatékosok és az egészségügyi panaszok jóval kisebb arányban fordulnak elő, mint az inaktív lakosok körében. A vizsgálat azt is feltárta, hogy a rendszeres fizikai aktivitás bizonyos fokú egészségtudatossággal jár együtt: a sporttevékenységet végzők jóval nagyobb arányban ismerték például a saját vérnyomásértékeiket (Jákó, 1994).