A családi tényezők szerepe nem hangsúlyozható eléggé a pszichoaktívszer-függőség kialakulásában és fennmaradásában. Az addikciók terápiájával foglalkozó szakirodalom többnyire kiemelt jelentőséget tulajdonít a családnak, hangsúlyozva, hogy az addikciók csak a család mint rendszer kontextusában érthetők meg és kezelhetők eredményesen (Harbin és Maziar, 1975; Noone és Reddig, 1976; Klagsbrun és Davis, 1977; Kállai, 1992). Nemcsak a családterápiás irodalomról (Kaufman és Kaufman, 1979; Stanton, 1981; Stanton és Todd, 1982; Levin, 1998) van itt szó, amelynek esetében magától értetődő ez a szemlélet, hanem a terápiás közösségek (Clerici és mtsai, 1988) vagy a farmakoterápiás intervenciók (Kosten, Jalali, Hogan és Kleber, 1983; Kosten, 1986; Kosten, Hogan, Jalali, Steidl és Kleber, 1986) esetében is nagy hangsúlyt kap a családtagok lehetőség szerinti involválásának jelentősége a terápiás folyamatba. Egyértelmű tapasztalat ugyanis, hogy a patológiás családi rendszer nemcsak a drogfüggőség kialakulásában játszik alapvető szerepet, hanem, amennyiben a családi viszonylatok érintetlenül maradnak, úgy az absztinencia elérése, illetve fenntartása is veszélyeztetett (Hoyer, Cserne és Tremkó, 1994; Demetrovics, 1998; Demetrovics és Kardos, 2001; Schwartzman, 1975; Stanton és mtsai, 1978; illetve lásd jelen kötetben Komáromi, 2009; Hoyer, 2009, valamint Barát és Demetrovics, 2009 fejezeteit). Gyakori megfigyelés, hogy a már absztinens drogbetegnél a relapszus a változatlan családi rendszerbe történő visszakerülés eredményeképp következik be. E tekintetben a család kifejezett presszióval élhet, hiszen a megelőző patológiás családi homeosztázis helyreállítása, új egyensúlyi állapot kialakulásának hiányában, a család alapvető „érdeke”. A drogfüggő állapotának javulása ugyanis a családi rendszer megbomlását eredményezi, ami egyfajta „családi detoxifikációs ciklus” (Textor, 1987) beindulását idézi elő, amelyben a család hajlamos szabotálni a drogfüggő családtag terápiáját (Stanton, 1979). A családi viszonyok változatlansága esetén gyakran a családtól való elszakadás válik a tartós absztinencia feltételévé (Vaillant, 1966a).