Az addiktológia alapjai III.

Heroinisták családja vonatkozásában az egyik gyakran leírt jelenség a „csonka család” (broken home), amit többnyire az apa jelen nem léteként (absent father) definiálnak a szerzők (Chein, 1964; Cancrini és mtsai, 1970; Haastrup és Thomsen, 1972; Carney, Timms és Stevenson, 1972; Rosenberg, 1969, 1971; Bekir, McLellan, Childress és Gariti, 1993). Az eredmények azonban nem teljesen konzisztensek e tekintetben; így egyes kutatások (Fawzy, Coombs, Simon és Bowman-Terrel, 1987) nem támasztják alá ezt a megfigyelést, míg mások (lásd pl. Vukov és Eljdupovic, 1991) ezzel pont ellentétesen, az ép, kétszülős családi struktúrát találták a leggyakrabban előforduló mintázatnak opiátfüggők körében. Az inkonzisztens eredményeket részben magyarázhatja a klinikai vizsgálatok azon eredménye, miszerint az apa „jelen nem léte” nem szükségszerűen fizikai hiányt jelent, hanem sok esetben érzelmi, szimbolikus távolságot tükröz (Stanton és mtsai, 1978). Schwartzman (1975) a heroinisták apját illetően két típust különít el. Az elsőt „stróman”-nak nevezi, jelezve, hogy ez a típus, bár környezete agresszívnak és autoriternek észleli, valójában azonban könnyen kontrollálható az anya által. A másik, az anyával szemben nyíltan másodlagos szerepet betöltő apát Schwartzman „távollevő”-nek (distant) nevezi, megjegyezve, hogy a családdal szembeni távolságtartás az első típusnál is megjelenik.