Ugyancsak kutatásoktól várható, hogy tisztázzák, mennyire érvényesek azok a fogalmak, amelyek a pszichoterápia különféle intenzitási fokozatait tükrözik. A pszichoterápiás tanácsadásban általában körülírt célkitűzésű, időben rövidebb, többnyire feltáró problémamegbeszélés történik (Jacobs, 1998). A terapeuta aktívabb, mint a pszichoanalitikus orientációjú terápiákban lenni szokott. Tanácsadáshoz a Rogers-féle irányzat még alkalmasabb háttér. Sok szakember szerint a pszichoterápia és a tanácsadás között nem érdemes különbséget tenni, ugyanis a rövid beavatkozás lehet intenzív és hatékony is (Spinelli, 1994). A hatáskutatásokból is az derül ki, hogy a terápiákban a folyamat elején bekövetkezik egy intenzívebb fázis, amelynek effektusa nagyobb, mint amennyi az időtől várható lenne (Grawe, Donati és Bernauer, 1994). A pszichoanalitikus terápiában külön árnyalat, sokak szerint iskola a rövid vagy fokális terápia, ilyenkor meghatározott terápiás célok elérését kísérlik meg, tematikus irányítással, és az értelmezések erőteljesebb használatával (Lachauer, 1992). Lehet nagyon rövid és hatékony a hipnózis vagy a szuggesztív terápia (ilyen pl. az Erickson-féle terápia), bár a mai alkalmazásban itt is inkább folyamatokban gondolkodnak, és nem a nagyon látványos és nagy horderejű, tünetmegszüntető beavatkozásokban (Zeig, 1985).