A pszichoterápia jelentős fejlődési lépése várható a terápiás vagy intervenciós (műveleti) tervezés kialakulásától. Valamiféle tervezés jelenleg is folyik, tervezés rejlik az indikáció megállapításában, a terápiás döntések vagy választások minden formájában (pl. az időkeretek vagy a terápiás szituáció meghatározásában), tervezés van (illetve kellene, hogy legyen) a kiegészítő terápiák alkalmazásában vagy a módszerkombinációkban (Schulte, 1996). A tervezés egyben folyamatkövetést (monitorizálást) is lehetővé tesz, illetve igényelne, és ez folyamatkorrekciót enged meg, mindez a hatékonyság értékelését (evaluáció) szolgálja. Általában a viselkedésváltoztató programok, tevékenységek terén elfogadott alapelv, hogy az evaluáció nélkülözhetetlen (Stern, 2005). A folyamatkövetés és folyamatértékelés ma az államigazgatási, szociálpolitikai, egészségfejlesztési stb. programok szerves része. Ma már ennek módszertana is szinte szubdiszciplína. Ezen belül követelmény, hogy a monitorizálási és evaluációs támpontokat a folyamatba eleve bele kell tervezni. A gyakorlatban ez nehezen valósul meg, hiszen hosszú időn át zajló, sokszintű és fázikus folyamatokról van szó, amelyeknek nagyon sok inerciát, „entrópiát”, kiszámíthatatlan akadályt kell leküzdeniük. De az evaluációs módszertan egyre fejlődik, és máris helyet kap a pszichoterápiás hatáskutatások tervezésében is.