Mivel a kényszeres vásárlók vásárlási magatartását nem a tényleges tárgyi szükségletek, hanem belső feszültségeik irányítják, sokkal többször költenek pénzt olyan termékekre, amelyekre valójában nincs szükségük, emellett jóval gyakrabban vásárolnak ajándékot (másoknak vagy maguknak), mint a nem kényszeres vásárlók (McElroy és mtsai, 1994; Monahan, Black és Gabel, 1995). A tárgyak feleslegessége abban is megmutatkozik, hogy a vásárlás után a személy sokszor egyáltalán nem használja azokat. Christenson és munkatársainak (1994) eredményei szerint a kényszeres vásárlók a megvett termékek közel egyharmadát sohasem használják, és a felmérésben részt vevő kompulzív vásárlók felével többször előfordult már élete során, hogy a megvásárolt tárgyat ki sem vette a csomagolásból, szatyorból. Gyakran visszaviszik az árut, esetleg otthagyják a boltban, elajándékozzák, eladják valaki másnak, vagy akár kidobják. A kényszeres vásárlók közel fele pedig egyszerűen felhalmozza, gyűjtögeti ezeket a tárgyakat anélkül, hogy használná őket (Miltenberger és mtsai, 2003). A kényszeres vásárlók főként saját maguknak vesznek valamit, és többségében egyedül mennek vásárolni (Schlosser, Black, Repertinger és Freet, 1994). Nagymértékben hatnak rájuk a külső ingerek: a színek, hangok, anyagok, a világítás, a kirakat berendezése. Másoknál gyakrabban vásárolnak márkás vagy neves tervező által készített termékeket (Lejoyeux, Mathieu, Embouazza és Lequen, 2007). A nők főleg ruhákat, cipőket, ékszereket és kozmetikai termékeket vesznek, a férfi kényszeres vásárlók pedig inkább elektronikai és műszaki cikkekre költenek szívesen (Christenson és mtsai, 1994). Bár a kényszeres vásárlók nem interneteznek többet, mint a nem problémás vásárlók, az internetet gyakrabban használják vásárlásra, és többet böngésznek különböző online vásárlói oldalakat (Lejoyeux és mtsai, 2007; Wang és Yang, 2008). A kényszeres vásárlók másoknál jóval gyakrabban használják hitelkártyájukat, és egyes felmérések szerint több kártyával is rendelkeznek (O’Guinn és Faber, 1989). Hajlamosak tartozások felhalmozására, és könnyen válnak adóssá (Schlosser és mtsai, 1994).