A testedzésfüggőség kialakulását számos elmélet magyarázza. Egy klasszikus elmélet a futók futás utáni euforikus érzéséhez („runner’s high”) fűződik, ami egy kellemes érzés, életerővel, pozitív önértékeléssel, megelégedettséggel és kontrollérzettel párosulva. Az érzés nemcsak futás, hanem más testedzés után is érzékelhető, amennyiben az edzésidő és -intenzitás elégségesen magas ezen állapot kialakulásához. Ezt az euforikus érzést az edzés okozta serkentett endogén opiát- és adrenalinaktivitással hozták kapcsolatba. Pontosabban az az állítás terjedt el, hogy a testedzés növeli az endorfinszintet az agyban, s ennek következtében keletkeznek euforikus érzések. Az merült tehát fel, hogy a külsőleg bevitt kémiai anyagokhoz, illetve drogokhoz hasonlóan a belsőleg modulált kémiai reakciók egy kellemesen módosított tudatállapothoz vezetnek, azzal a különbséggel, hogy az utóbbit jelentős erőfeszítést igénylő munka idézi elő (tehát az alany keményen megdolgozik érte), míg a drogokat passzívan, minden fizikai erőfeszítés nélkül el lehet fogyasztani. Annak ellenére, hogy ez az elmélet népszerű és „elegánsan” magyarázhatná a testedzésfüggőség gyökereit, Szabo (2010), megvizsgálva a tudományos tényeket az endorfin hipotézis vonatkozásában, annak elvetése mellett érvel. A szerző arra a következtetésre jutott, hogy az elméleti kapcsolódás korántsem annyira szoros, amint azt gondoltuk, mivel a fizikai aktivitást vagy erőfeszítést nem igénylő tevékenységek is, mint például zene vagy komédia hallgatása, a futáshoz hasonló euforikus állapotot tudnak kiváltani. Továbbá, bár a fizikai megerőltetés és az endogén opiátaktivitás közötti pozitív kapcsolat, valamint ezzel összefüggésben az euforikus élmény megjelenése jól dokumentált (Fraioli és mtsai, 1980), valójában, ennek az összefüggésnek a testedzésfüggőség kialakulásában játszott szerepe messze nem tisztázott. Sőt, az adatok inkább ellene szólnak egy ilyen direkt kapcsolódásnak (Pierce, Eastman, Tripathi, Olson és Dewey, 1993), annak ellenére, hogy sokan evidenciaként kezelik ezt az összefüggést, a jelenség tényleges háttere valójában sokkal bonyolultabb.