Az OCD öröklődése poligénes. Korábban már családkutatások és ikervizsgálatok megerősítették az OCD genetikai öröklődését, ám csak a modern genomvizsgálatok tudták pontosítani, illetve valószínűsíteni, mely genetikai régiók érintettek feltételezhetően az öröklésmenetben. Gyermekkori OCD esetén 11-szer nagyobb a valószínűsége az OCD előfordulásának az elsőfokú rokonok között (Wilcox és mtsai, 2008), ez a valószínűség felnőttkorban 5-szörös (Nestadt és mtsai, 2000). A kényszerbetegséget genetikailag determináló összes génszakasz – mint sok más pszichiátriai betegség esetén – még nem ismert. Több vizsgálat irányult az 5-HTT (szerotonin transzporter) gén promoter régiójának polimorfizmusvizsgálatára, illetve ennek kapcsolatára az OCD-vel. Deny, Van Nieuwerburgh és Deforce (2006) összefüggést találtak az S (short) allél és a női OCD előfordulása között. Az S allél relatíve alacsonyabb 5-HTT expresszióval jár együtt. Így ennek az S allélnak a gyakoribb előfordulása az 5-HTT alacsonyabb sűrűségű előfordulását okozza a női OCD-betegekben. Cavallini, Di Bella és Siliprandi (2002) főkomponens-analízist végeztek a Y-BOCS elemei között, és azt vizsgálták, mely kényszeres tüneti dimenzióval áll összefüggésben az L allél homozigóta formája. Vizsgálatuk során azt találták, hogy az 5-HTT promoter régió homozigóta L allélja állt szoros kapcsolatban a szimmetria és a rendezési kényszer dimenzióval. A dopaminerg anyagcserét kódoló számos génszakasz is intenzív kutatás tárgya. A dopaminerg rendszer működésében meghatározó COMT (Cathecol O methyl Transferas) enzimet kódoló génszakasszal kapcsolatos vizsgálatok ígéretesek. Karayiorgou, Altemus és Galke (1997) összefüggést találtak az alacsony aktivitású COMT-allél és a férfi OCD között.