A kényszerbetegség – és különös tekintettel a terápiarezisztens betegek – kezelési lehetőségei között új módszerként jelentek meg az idegsebészeti eljárások. Az idegsebészeti eljárások elméleti alapját az OCD patofiziológiájában szerepet játszó cortico-striatalis neurális (dorzolaterális prefrontális orbitofrontális, anterior cinguláris) körök egymással való viszonyáról szerzett ismereteink alkotják. A legtöbb idegsebészeti technika annak lehetőségét keresi, hogy hogyan lehet befolyásolni ezen neurális körök diszfunkcionális működését. A ma alkalmazott módszerek közül irreverzibilis és reverzibilis technikákat ismerünk. A műtéti eljárások során részletesen meghatározzák az indikációkat, kontraindikációkat, a hatásprofil és kockázatok kérdését, a célterületet és a műtéti technikát. Irreverzibilis eljárások a cingulotomia, subcaudatus tractotomia, limbikus leukotomia, anterior capsulotomia. Reverzibilis eljárás a deep brain stimuláció: OCD-ben a capsula interna, a nucleus accumbens elektromos stimulációjával vannak tapasztalatok. Irreverzibilis műtéti technikákkal kezelt betegek tüneti állapotának nyomon követéséről nagyszámú nemzetközi vizsgálati anyag áll rendelkezésünkre, a deep brain stimulációval kapcsolatban elsősorban esettanulmányokat ismerünk. A nemzetközi szakirodalmi adatok ellentmondásosak a műtéti technikák hatékonysága tekintetében (Csigó, Harsányi, Demeter, Németh és Racsmány, 2008).