A hipochondriázis interperszonális modelljének alapja a betegek visszajelzést, megnyugtatást kereső viselkedése. A hipochondriázist Noyes és munkatársai (2003) úgy értelmezik, mint a gondoskodáskeresés (vagy közelségkeresés) egy formáját. A beteg a tüneteivel és az aggodalmával – ami a kötődési viselkedést aktiválja – a családtagoktól, barátoktól, illetve az orvostól vár segítséget. Ez a fajta támogatáskeresés, illetve a megnyugvás hiánya nagyban emlékeztet az ambivalens, szorongó vagy megszállott (preoccupied) kötődési viselkedésre. Ennek megfelelően Stuart és Noyes (1999) úgy véli, hogy a hipochondriázisban szenvedő személyek ambivalens kötődési stílusa magyarázza a visszajelzés folyamatos keresését és a megnyugvás hiányát. A modell továbbá azt is magyarázza, hogy a hipochondriás betegek miért keresnek újra és újra gondoskodást (vagy megnyugtatást), annak ellenére, hogy úgy gondolják, a gondoskodás (vagy megnyugtatás), amit kapnak, úgysem lesz kielégítő. Vizsgálatukban a Whiteley Indexszel mért hipochondriás tünetek pozitívan korreláltak mind a három bizonytalan felnőtt kötődési stílussal, különösen a félelemtelivel (fearful) (r = 0,50, p < 0,0001; a többi kötődési stílusra való kontrollálást követően r = 0,29, p = 0,0004) (Noyes és mtsai, 2003). Wearden, Perryman és Ward (2006) kutatásában főiskolai mintán a Whiteley Indexszel mért hipochondriázis mértéke és a megszállott kötődési stílus között volt a legerősebb kapcsolat (r = 0,27 a többi kötődési stílus kontrollálását követően).