A kognitív fejlődési modell tulajdonképpen a kognitív és az interperszonális modellt integrálja, és egészíti ki temperamentum-, illetve személyiségjellemzőkkel (2. ábra). Williams (2004) feltételezi, hogy a neuroticizmus nonspecifikus sérülékenységi tényező az egészséggel kapcsolatos szorongás kialakulásában. A modell szerint ez a sérülékenység akkor vezet magas fokú egészségszorongáshoz vagy hipochondriázishoz, ha a szocializáció során a testi tünetek vagy az egészség-betegség kérdéskör fenyegető tartalmakkal telik meg. Ez bekövetkezhet, ha a gyermek vagy közeli hozzátartozója gyakran beteg, vagy éppen krónikus betegsége van, vagy ha komoly sérülések fordulnak elő a családban. A betegséggel vagy sérüléssel kapcsolatos szociális tanulási mechanizmusok (szülői modellek, megerősítések) az egészséggel kapcsolatos aggodalmak kialakulásához vezethetnek. Williams (2004) szerint a hipochondriális tendenciákból akkor nem alakul ki klinikai hipochondriázis, ha a személy önszabályozása jó. Nevezetesen az erőfeszítéses kontrollmechanizmusok – mint a temperamentum faktor (Rothbart, Ahadi és Evans, 2001) – protektív tényezőkként azonosíthatók. A jó önszabályozási képesség (amihez a személyiségdimenziókat tekintve a lelkiismeretesség társul) lehetővé teszi, hogy az észlelt fenyegetésről a személy elfordítsa a figyelmét, s ez megóvja a krónikus aggodalomtól az egyébként a többi tényező alapján sérülékeny, hipochondriázisra hajlamos személyt.