Bár a pirománia szakirodalma nem nevezhető terjedelmesnek, a tűz és a személyiségfejlődés kapcsolatáról való elmélkedések gyökerei messzire nyúlnak. Freud (1931/1964) – és később Fenichel (1945) is – a tűz képét az urethal-erotikus libidó fixációjával kapcsolta össze, és a piromániát az enuresis (bevizelés) problémájához kötötte. Freud emellett a gyújtogatást a maszturbálással egyenértékűnek tekintette (lásd még Greenberg, 2005; Trixler, 1995), és úgy vélte, hogy a tűz melege felébreszti a szexuális vágyat, és a lángok alakja és mozgása fallikus képekre emlékezteti a személyt. További pszichoanalitikus értelmezésben a gyújtogatások kora gyermekkori traumákból eredő, elfojtott gyermekkori szexuális és agresszív fantáziák megnyilvánulási formái. Stekel (1924) 95 piromániás páciens tanulmányozásának eredményeként jutott arra a megállapításra, hogy a felébredt és kielégítetlen szexuális vágyak arra vezetik a személyeket, hogy szimbolikus megoldást találjanak (ez esetben gyújtogassanak) az ösztönkésztetések és a valóság közötti konfliktus feloldására. Későbbi analitikus irányultságú szerzők is ezen kérdéskörök mentén közelítették meg a jelenség magyarázatát. Prentky és Carter (1984) például a fájdalmas és feloldatlan gyermekkori élmények és az abúzus szerepét emelte ki a betegség kialakulásának hátterében. A gyermekkori élmények, úgy tűnik, meghatározóak a tűzhöz való abnormális kapcsolat szempontjából. Több szerző is felhívja a figyelmet a merev szülői nevelés, a súlyos családi problémák (szülői negligálás, szülők különélése), a szegényes szülő-gyerek kapcsolatok, illetve a fizikai vagy szexuális abúzus jelenlétére a piromániások között (Arlow, 1978; Grant és Kim, 2007; Jayaprakash, Jung és Panitch, 1984; Kosky és Silburn, 1984; Larsen, 1982; Noblett és Nelson, 2001; Prentky és Carter, 1984; Ritvo, Shanok és Lewis, 1983; Rogeness, 1984). A tűzzel való játék, a gyújtogatás sokszor az elutasító vagy abuzáló szülőkkel szembeni küzdelem egy formájaként, a hatalom kifejezésének egy módjaként, a reménytelenség és szeretetlenség élményeinek hatására, illetve a traumatikus élmények feltörésének megakadályozása végett jelenik meg. Mindezekkel összefüggésben és a gyújtogatással szorosan kapcsolatban állónak találták a gyermekkori ágybavizelést is (Heath, Hardesty, Goldfine és Walker, 1984; Larsen, 1982).