Az intermittáló explozív zavar elterjedtségének becslésére eddig – egyetlen kivétellel – csak az Amerikai Egyesült Államokban végeztek vizsgálatokat. Ezen kutatások eleinte csupán kórházi, illetve pszichiátriai betegek körére korlátozódtak, és csak az utóbbi években készült normál populációs felmérés is. Monopolis és Lion (1983) közel ezerfős, 80 százalékban férfiakból álló kórházi mintán a zavar 1,7–2,4%-os előfordulását észlelte (attól függően, hogy az intermittáló explozív zavar elsődleges, másodlagos vagy harmadlagos diagnózisként jelent meg). Zimmerman és munkatársai több vizsgálat keretében nézték meg a zavar előfordulását pszichiátriai betegeknél, és eredményeik szerint az intermittáló explozív zavar életprevalenciája ezen személyek körében 3–6,2% között mozog (Zimmerman és Mattia, 2000; Zimmerman, Mattia, Younken és Torres, 1998; Zimmerman és Posternak, 2004). Későbbi vizsgálatok valamelyest magasabb értékekről számoltak be, Coccaro, Posternak és Zimmerman (2005) 6,3%-os, Grant, Levine, Kim és Potenza (2005) pedig 6,9%-os életprevalencia-értéket talált ugyanezen populációban. Normál populációs vizsgálatot először Coccaro, Schmidt, Samuels és Nestadt (2004) végzett, azonban kis elemszámú (N = 253) és nem reprezentatív mintát elemeztek. Eredményeik mindazonáltal a pszichiátriai betegekhez képest magasabb – 11,2%-os – életprevalenciát mutattak. A legmegbízhatóbb eredmények Kessler és munkatársainak (2006) reprezentatív lakossági felméréséből származnak, amely szerint az amerikai lakosság 7,3%-ánál fordul elő intermittáló explozív zavar. Egy igen friss, 2009-es reprezentatív lakossági felmérés szerint Dél-Afrikában a zavar életprevalenciája magasabb, mint az USA-ban, itt ugyanis 9,5%-os értéket mértek (Fincham és mtsai, 2009). A betegek átlagéletkora 34 év (McElroy és mtsai, 1998), a zavar kezdete pedig a serdülőkorhoz köthető, ugyanis az első epizódok átlagosan 13–18 év között jelentkeznek (Coccaro, 2000; Coccaro és mtsai, 2004, 2005; Kessler és mtsai, 2006; McElroy és mtsai, 1998). Férfiak körében jóval gyakrabban megjelenő problémáról van szó, egyes eredmények szerint kb. háromszor annyi férfit érint a zavar, mint nőt (Coccaro, 2000; Fincham és mtsai, 2009; Kessler és mtsai, 2006; McElroy és mtsai, 1998). A nőknél ugyanakkor vannak olyan időszakok (pl. premenstruális periódusokban), amikor a kitöréses epizódok gyakorisága megemelkedik (McElroy, 1999). További rizikótényezőnek számít valamely kisebbségi csoportba való tartozás, az alacsonyabb iskolai végzettség és az alacsonyabb jövedelem is (Kessler és mtsai, 2006).