Az onychophagia, vagyis a körömrágás sok hasonlóságot mutat a trichotillomániával és a patológiás bőrfelsértéssel, ezért a szakirodalom ezeket általában egy helyütt tárgyalja. Ugyanakkor a DSM-IV (APA, 2001) jelenleg nem foglalkozik az onychophagiával. Ennek egyik legfőbb oka az, hogy a szakirodalomban rendszeresen összemosódik a körömrágás enyhe és súlyosabb formája, s az előbbi megjelenése kétségtelenül nem lenne indokolt a diagnosztikus rendszerekben. Wells és munkatársai pontosan ezért hangsúlyozzák a két jelenség elkülönítésének fontosságát (Wells, Haines és Williams, 1998; Wells, Haines, Williams és Brain, 1999). Az enyhe körömrágás definíciójában csupán annyi szerepel, hogy a személy az ujját a szájába veszi olyan módon, hogy a köröm egy vagy több foggal érintkezik (Barrios, 1997). A súlyos onychophagia esetében azonban a személy a köröm szabad területét mindig leharapja, aminek következtében a köröm határvonala beljebb kerül, mint az ujjbőr széle (Leonard, Lenane, Swedo, Rettew és Rapoport, 1991). Fontos különbség még az enyhe és a súlyos körömrágás között az, hogy az utóbbinak számos kellemetlen, a fizikai és pszichés jóllétet érintő negatív következménye van. A súlyos körömrágás jelentős pszichológiai distresszel és a mindennapi aktivitások csökkenésével jár együtt (Leonard és mtsai, 1991). Kritérium ugyanakkor, hogy a tüneteket (körömrágást) ne lehessen jobban magyarázni valamilyen pszichiátriai (például hallucinációk, demencia, mentális retardáció), bőrgyógyászati vagy egyéb egészségügyi problémával (Bohne, Keuthen és Wilhelm, 2005). Jelen fejezetben mi a körömrágás súlyosabb, a patológiás működés lehetőségét felvető formájára kívánunk koncentrálni, s a trichotillomániával és a patológiás bőrfelsértéssel is ezen formát nevezhetjük egy kategóriába tartozónak (lásd 1. táblázat). Az enyhe körömrágás, amely a népesség körében igen gyakori, nem tekinthető sem viselkedési addikciónak, sem pedig mentális zavarnak.