A szexfüggőség mérésére elsőként Carnes (1989) tett kísérletet. A már említett, közel 1000 személy megkérdezését magába foglaló vizsgálatában több kérdőívet is alkalmazott a szexfüggőség, illetve az azzal szorosan összekapcsolódó társfüggőség jelenségeinek minél részletesebb megismerésére. A Szexuális Addikciókat Mérő Teszt (Sexual Addictions Screening Test, SAST) 25 tételt tartalmaz, amelyekre „igen” vagy „nem” válaszok bejelölésével tud a kitöltő személy képet adni arról, mennyiben jellemzi őt problémás, kényszeres szexuális viselkedés. A kérdőívben olyan tételek szerepelnek, mint például „kellett-e már titkolnia szexuális viselkedését?”, „okozott-e már fájdalmat valakinek szexuális együttlét során?” vagy „a szexet eszköznek használja-e arra, hogy elmeneküljön a problémái elől?”. A kérdések 5 téma köré szerveződnek, amelyek a következők: szexuális abúzus, negatív érzelmi következmények, a függőség következményei, szexuális tevékenységekbe való involválódás és a szexfüggőség lehetséges okai. A pontozás szerint azok a személyek, akik 11 vagy 12 pontot érnek el (ennyi esetben válaszolnak igennel a feltett kérdésre), rizikócsoportba sorolhatók a szexfüggőség szempontjából, s azok, akik legalább 13 pontot szereznek, patológiás szexualitással jellemezhetők. Carnes (1988) egy másik önjellemzéses kérdőívet is kidolgozott a szexuális addikciók mérésére, amely a Szexuális Függőség Kérdőív (Sexual Dependency Inventory, SDI) elnevezést kapta, s amelynek később a módosított változatát (SDI-R) is bemutatta (Carnes és Delmonico, 1996). A kérdőív 10 tünetcsoport mentén méri fel a problémás szexualitás jellemzőit, amelyek a következők: fantázia, csábító szerepjáték, voyeurismus, exhibicionizmus, szexualitás megvásárlása, szexualitás árusítása, fájdalommegosztás, tolakodó szex, kizsákmányoló szex és anonim szex. Carnes (1988, 1989, 1991) ezen kérdőívek pszichometriai tulajdonságairól nem számolt be, azonban későbbi vizsgálatok (Carnes és Delmonico, 1996; Delmonico, Bubenzer és West, 1998) alátámasztották ezek megbízhatóságát és validitását egyaránt. Később Carnes és O’Hara (2000) kifejezetten nők számára is kifejlesztett egy szexfüggőségskálát, amelynek a Nők Szexuális Addikcióit Mérő Skála (Women’s Sexual Addiction Screening Test, W-SAST) elnevezést adták. A kérdőív szintén 25 tételt tartalmaz, s jó megbízhatósággal rendelkezik (Seegers, 2003). Kalichman és munkatársai (1994) is kidolgoztak egy kérdőívet a szexfüggőség mérésére. A Szexuális Kényszeresség Skála (Sexual Compulsivity Scale) 10 tételt tartalmaz, és megfelelő pszichometriai megbízhatósággal rendelkezik. Olyan tételeket foglal magába, mint például „szexuális gondolataim és viselkedésem problémákat okoz az életemben” vagy „néha olyan erős szexuális vágyat érzek, hogy képtelen vagyok azt kontrollálni”. Létezik továbbá egy 28 tételes skála, a Kényszeres Szexuális Viselkedés Kérdőív (Compulsive Sexual Behavior Inventory, CSBI; Coleman, Miner, Ohlerking és Raymond, 2001), amely három, „kontroll”, „abúzus” és „erőszak” elnevezésű faktor mentén térképezi fel a szexfüggőséget. A skála szintén megbízható és érvényes eszköznek bizonyult.