Carnes (2001), aki a szexfüggőséget addikciós szemléleti keretben tárgyalja, a zavar esetében felismerni véli a klasszikus addikciós kör négy szakaszát: az első szakaszban a személyt megszállottan csak a szexuális viselkedéssel kapcsolatos gondolatok és fantáziák foglalkoztatják. Ennek következtében kényszeres módon keresi a helyzeteket, hogy ezen fantáziáit megvalósítsa, vágyait csillapítsa. A ritualizáció szakaszában a személy saját rutinviselkedéseket alakít ki arra, hogyan valósítsa meg a szexuális viselkedést. Ezen rutinok fokozzák a szexuális tartalmú gondolatokat és fantáziákat, ezáltal szexuális izgatottság lesz úrrá a személyen. A harmadik szakasz a kényszeres szexuális viselkedés, amely során megvalósul a szexuális aktus, a személy kielégül, felszabadul, megkönnyebbül. A szexuális viselkedést teljes kontrollvesztés jellemzi, a személy képtelen megálljt parancsolni szexuális vágyainak. Az addikciós kör negyedik, s egyben utolsó szakasza a kétségbeesés. A szexfüggő reménytelennek érzi helyzetét, és szorongással tölti el az a tudat, hogy mennyire nem képes kontrollálni szexuális vágyait. Ez a négy szakasz tehát a szexfüggőségben megjelenő egy-egy epizód dinamikáját írja le. Carnes (1991) ugyanakkor arra is kísérletet tett, hogy a zavar hosszú távú lefolyását is bemutassa. Eszerint ő hat szakasz mentén írta le a zavar progresszív jellegét. A kezdeti szakaszban a személy menekülésként, megküzdési kísérletként kezdi el túlzott mértékben használni a szexet, s ebben környezeti hatások is szerepet játszhatnak. A megszilárdulási szakaszban azonban már megjelenik az addikciós kör, s a szexfüggőség kialakul. Ezt követően két irányba folytatódhat a betegség lefolyása: az egyik feltételes szakaszban a probléma fokozódik, kiszélesedik, s a személy egyre több helyzetben, egyre gyakrabban folytat kényszeres szexuális viselkedést. Pozitív esetben azonban pont az ellenkezője történik, s a megszilárdulási szakaszt egy csökkenési periódus követi, amikor a kóros viselkedés egyre inkább háttérbe szorul. Amennyiben a szexfüggőség fokozódása teljesül, a személy átléphet az akut fázisba, amelyben már elszakad a realitástól, egyre kevésbé képes figyelembe venni a probléma negatív következményeit. Egyes esetekben a súlyos következmények miatt fordul vissza a folyamat pozitív irányba, azonban a legproblémásabb esetekben ezt a legvégső szint, a krónikus szakasz követi. Ebben az esetben az addikció már nem visszafordítható, s a személy a kezelésre sem nagyon reagál.