A definícióalkotás során több elv alkalmazását kell szem előtt tartani. Ezek érvényesülése adja a definíciókkal kapcsolatos elvárások körét. A definícióalkotás szabályai (Angeles, 1981, 55–56) általános irányelveket jelentenek, amelyek megkönnyítik a kommunikációt, lehetővé teszik a félreértések elkerülését, a szubjektivitás mérséklését. Ilyen szabály, hogy a definíciónak tartalmaznia kell a definiált fogalom lényegi, alapvető jellemzőit, nem véletlenszerűen kell felsorolni bizonyos tulajdonságait. A definíciónak meg kell adnia a genust (nemfogalmat) (a legközelebbi nemfogalmat, a genus proximumot kell beépíteni a definícióba) és a megkülönböztető jegyeket. A definíció nem lehet körben forgó, ami azt jelenti, hogy a definiálandó szó nem jelenhet meg a definícióban, valamint nem szerepelhet annak szinonimája és antonimája sem. Ugyanis ha ezek valamelyikét érti az ember, akkor a befoglaló osztály és a megkülönböztető jegyek alkalmazása feleslegessé válik, ráadásul a szinonimával vagy ellentétes jelentésű szóval történő meghatározás körkörösséget eredményezhet (például páros az a szám, amelyik nem páratlan, illetve páratlan az a szám, amelyik nem páros) (a példa forrása: Margitay, 2007, 388) (l. a 4.1.3. alfejezetben a páros szó tanulói definícióit). A definiensnek érthetőbbnek, tisztábbnak kell lennie, mint a definiálandó fogalomnak. A definiensnek és a definiendumnak logikailag egyenértékűnek kell lennie. A genus definiálása esetén – mivel ez nehéz feladat – alkalmazható a hozzá tartozó fajok (speciesek) felsorolása mint definíciós mód (például évszak) (a példa forrása: Adamik, 2010, 777). A definíció megalkotásakor ügyelni kell arra, hogy a meghatározás terjedelme ne legyen se szűkebb, se tágabb a definiendum terjedelménél – azonban nagyon nehéz pontosan megvalósítani ezt a kikötést. A felsorolás alkalmas lehet erre, de az a definíciónak egy másik típusa (l. 2.3.2. alfejezet). A megfogalmazáskor kerülni kell a redundanciát, a felesleges ismétlést, vagyis a definíciónak rövidnek, tömörnek és érthetőnek kell lennie. Ugyanakkor a tautológia, az ismétlés többletjelentést hordozhat, stílushatása lehet. (Ez a logikai meghatározás esetében nem fogadható el, azonban a retorikai meghatározásban nagy szerepet kaphat.) Kerülni kell a metaforikus, figuratív kifejezéseket, törekedni kell a világos, egyértelmű kifejezések használatára. A definíciót állító formában kell megfogalmazni, nem tartalmazhat tagadást, vagyis azt, hogy mi nem tartozik az adott fogalom körébe, valamint ellentétet és viszonylagosságot kifejező fogalmakat sem célszerű beletenni. Noha a negatív meghatározás logikai szempontból helytelen, stilisztikai szempontból igen hatásos. Kerülendő az idegen szavak esetében a puszta fordítás (vö. Litowitz, 1977, 293; Szálkáné, 1999, 76; Adamik et al., 2005, 316; Margitay, 2007, 387–388; Adamik, 2010, 777; Adamikné, 2013, 170) (l. 2.2.4.6. és 2.3.1. alfejezet).