A Foltteszt alkalmazására elsőként a nyolcvanas évek közepén került sor egy kiterjedt kutatási program keretében, amely a „Képességfejlesztő pedagógiai program” pszichológiai hatását ellenőrizte (Vágó, Balázs és Kocsis, 1990). Az itt bemutatott adatok is részben ebből a mintából származnak, valamint a 8–10 éves korú gyermekek körében végzett, kifejezetten a teszt érvényességét tesztelő vizsgálatainkból. Ezeknek a vizsgálatoknak az volt a célja, hogy a Foltteszt skáláinak tapasztalati és közvetett validitását ellenőrizzék. Az egyes skálák érvényességi körének a beméréséhez rendelkezésre álltak tapasztalati adatok, pl. a gyermekek iskolai előmenetele, alapvetően azonban közvetett validitást ellenőriztünk, amikor más tesztek hasonló konstruktumainak mérési eredményeivel vetettük össze a Foltteszt skáláit. A közvetett validitás vizsgálatokban alkalmazott módszereink a következők voltak: Langer Intelligencia Teszt (Serebriakoff és Langer, 1977), a Körök, a Konzekvencia és a Mondatbefejezés Tesztek a Kreativitás tesztbattériából (Barkóczi, 1973), a Szorongás–Düh–Kíváncsiság Vonás Személyiség Kérdőív (STPI) (Spielberger, 1983; Oláh, 1987a) a PFT Gyermekváltozata (Rosenzweig, Fleming és Rosenzweig, 1948), a Witkin-féle Beágyazott Figura Teszt (Oláh, 1987b) és a Nowicky-Stricland-féle Külső-Belső Kontroll Kérdőív (Lefcourt, 1978).