Amikor a megküzdést mint pszichológiai konstruktumot definiáljuk, e tudományos fogalom konvergens és diszkriminatív érvényességét egyaránt szem előtt kell tartanunk. A konvergens érvényesség szempontja azt jelenti, hogy meg kell világítani azon konstruktumok körét, amelyekhez közel állónak érezzük a megküzdés fogalmát, a diszkriminatív validitás pedig azt az elvárást fogalmazza meg, hogy ki kell jelölni azokat a specifikumokat, amelyekben a megküzdés egyértelműen eltér a már bevezetett tudományos konstruktumoktól. Két konstruktum lényeges itt, amely mind a megkülönböztetés, mind a hasonlóság vonatkozásában kritikus. Az egyik fogalom az adaptáció, a másik a stresszre adott válasz. A megküzdés adaptációhoz való viszonyát úgy határozhatjuk meg, hogy a megküzdés az alkalmazkodásnak egy speciális formája, alesete, nevezetesen alkalmazkodás nehezített feltételek közepette, vagy az átlagosnál fokozottabb megterhelés esetén, vagy alkalmazkodás a stresszhez. Ugyanakkor nem kell minden stresszre adott választ megküzdésnek tekinteni, hangsúlyozzák a megküzdéskutatás Lazarus iskoláján nevelkedett képviselői. A megküzdés diszkriminatív érvényességgel jellemezhető konstruktumát az különbözteti meg a stresszre adott mindenféle választól, hogy célirányos, szándékos, akaratlagos erőfeszítés, egy olyan személy kognitív és viselkedéses erőfeszítése az alkalmazkodásra, aki úgy értékeli helyzetét, hogy az meghaladja aktuális forrását. A distressz tüneteinek és a megküzdési próbálkozásoknak a megkülönböztetésénél azt kell figyelembe venni, hogy a megküzdéshez hozzátartozik egy akaratlagos célirányos erőfeszítés, míg a stresszreakció sokszor automatikus. A megküzdés olyan cél irányította folyamat, amelyben a személy gondolatai és viselkedése a stresszforrásra és a negatív érzelmi állapot kezelésére irányul (Lazarus, 1993). A megküzdéses válaszok a stresszorra adott szándékos fizikai vagy mentális reakciók, amelyek a környezetre és a belső állapot megváltoztatására irányulnak. A megküzdés kérdőíves, önbeszámolós vizsgálatát a megküzdésnek egy ilyen konceptualizálása teszi lehetővé, amikor az egyének arról számolnak be, hogy tudatosan és szándékosan mit szoktak tenni stresszteli helyzetekben.