A kontroll és a coping egymással intim kapcsolatban álló fogalmak, diszkriminálásuk sok fejtörést okoz a stressz- és emóciókutatás művelőinek. A megküzdő cselekvés valójában az eszköz ahhoz, hogy kontrollt gyakorolhassunk, hogy kontrollképesek legyünk, ugyanakkor minden coping előfeltétele egy bizonyos fokú kontrolláltság, vagy annak megélése. A kontrollálhatóság másrészt a környezet objektív sajátossága is, sok olyan folyamat ismert, amely fölött képtelenek vagyunk ellenőrzést gyakorolni, bármennyire is humán szükséglet, humán sajátosság a kontroll gyakorlásának megteremtése. Adler (1956) szerint a kontroll „az élet szükségessége”, White (1959) szerint az effektancia motívum egy intrinzik szükséglet a környezet feletti kontroll gyakorlására, DeCharms (1968) pedig a kontrollra törekvést az ember „elsődleges motivációs hajlamának” tekinti. Maslow (1947) humanisztikus felfogása szerint a kontrollálható és kiszámítható környezet az egészséges személyiségfejlődés alapfeltétele. A kontroll a copinghoz hasonlóan vonatkozhat a külső környezet történéseire és a szervezeten belüli folyamatok feletti ellenőrzés gyakorlására (önkontroll). Rodin (1986) például azon a véleményen van, hogy a kontrollt a self-determináció egyik aspektusaként kell kezelni.