Az individuum megküzdési forráskapacitását alkotó személyiségtényezők egy integrált személyiségen belüli rendszerként foghatók fel, amit pszichológiai immunrendszerként definiálhatunk. Az előző fejezetben különállóként kezelt copingpotenciál vagy protektív dimenziók (kontrollképesség, tanult leleményesség, lelki edzettség, optimizmus, koherencia érzék) egységes rendszerként való felfogását indokolhatja a közös hatásmechanizmusuk és a vizsgálati eredmények alapján bizonyított magas korrelációjuk. Hatásmechanizmusuk közös vonása, hogy a személy-környezet interakcióban erősítik a személy pozícióját a megküzdési folyamat kezdeti pontjától az ellenálló képesség növeléséig bezárólag, és irányt szabnak a megküzdési folyamatnak a fenyegetések értékelésétől az adekvát viselkedés stratégiák megválasztásáig és „üzembe helyezéséig”. A pszichológiai immunrendszer fogalma azoknak a személyiségforrásoknak a megjelölésére szolgál, amelyek képessé teszik az egyént a stresszhatások tartós elviselésére, a fenyegetésekkel való eredményes megküzdésre úgy, hogy a személyiség integritása, működési hatékonysága és fejlődési potenciálja ne sérüljön, inkább gazdagodjon, a stresszel való aktív foglalkozás során szerzett tudás, élményanyag és tapasztalat interiorizációja következtében. A pszichológiai immunitás egy olyan aktív védettség, amely egy komplex kognitív eszközrendszer a Pszichológiai Immunrendszer (PI) birtoklásával, és ezen rendszer azonnali aktiválásának képességével írható le minden olyan helyzetben, amikor az integrált pszichikus működés külső vagy belső akadályoztatása, az egyén pszichikus fejlődését, céljainak realizálását veszélyeztető külső vagy belső körülmény, valamint az életműködés ellen ható tényező lép fel. A PI természetére és struktúrájára vonatkozó kiinduló elméleti modellünk szerint a PI-be integrálódó személyiségkomponensek közös vonása, hogy a pozitív következmények anticipálására hangolják a kognitív apparátust, fokozzák az énhatékonyság érzést a megküzdési folyamatban, valamint erősítik a célelérési szándékot és az önszabályozási hatékonyságot a nehezített alkalmazkodási feltételek esetén is.