Az áramlatmodell szerint az élmény megtapasztalása annak fenntartására, illetve az ismételt átélés lehetőségének megteremtésére ösztönzi az embert, pusztán az élmény jutalmazó értéke révén. Ennek egyértelmű hatása a készségek folyamatos fejlődése. Néhány vizsgálatban az áramlatélmény gyakorisága kapcsolatban állt a középiskolai évek alatti fejlődéssel és elköteleződéssel (Carli, Delle Fave és Massimini, 1988; Mayers, 1978; Nakamura, 1988). A közelmúltban egy tehetséges középiskolai tanulókkal foglalkozó longitudinális ESM vizsgálatban sikerült bizonyítani az élmény minősége és a tevékenység folytonossága közötti kapcsolatot. 17 éves, már tehetségüknek megfelelően elkötelezett tanulókat hasonlítottak össze még kibontakozásukat kereső velük azonos korú társaikkal. Négy évvel korábban a jelenleg elkötelezettek több áramlatélményről és kevesebb szorongásról számoltak be az iskolai tevékenységek során, ugyanakkor nagyobb valószínűséggel jelölték meg azokat a területeket, tevékenység köröket, amelyek számukra az áramlatélmény forrásaként szolgálnak. Egy matematikában tehetséges tanulókkal folytatott vizsgálatban (Heine, 1996) azt találták, hogy a kurzus első felében több áramlatélményt tapasztalt résztvevők jobban teljesítettek a második félévben, még kezdeti képességeiket és az osztályzatok átlagát figyelembe véve is. Mivel az áramlatélmény a self fejlődésével jár, feltételezhető, hogy az áramlatban eltöltött idő az önbecsülés (self-esteem) bejóslására is használható. Az ESM-adatokon végzett korrelációs vizsgálatok megerősítik ezt a feltételezést (Adlai-Gail, 1994; Wells, 1988). A teljesítményekben megmutatkozó pozitív eredményekhez való hozzájárulás mellett, a longitudinális vizsgálatok adatai szerint, a mindennapi élet kihívásainak legyőzése védő hatású a negatív eseményekkel szemben (Schmidt, 2000). A tizenévesek mindennapi élményeinek minősége, a szubjektív kihívások/készségek mentén mérve, a fizikai egészséget is befolyásolhatja (Patton, 1999). Serdülők nemzeti reprezentatív mintájában a relaxációra fordított idő (kis kihívás, magas szintű készségek) 2 és 4 évvel később kisebb fizikai fájdalomszinttel társult. Az is bebizonyosodott, hogy az élmény minőségét érintő rizikófaktorok nemtől függően változnak. A 2 és 5 évvel később tapasztalt fizikai fájdalom gyakorisága lányoknál a szorongásban (nagy kihívás, alacsony készségszint), fiúknál inkább az apátiában (alacsony kihívás, alacsony készségszint) töltött idővel korrelált.