A szövegben számokkal jeleztem az elemzés legkisebb egységeit. A fenti szövegben minden egység egy tagmondat. A szöveg (a címen kívül) tizenkét egységből áll. A szöveg egységei kidolgozásként viszonyulnak a címhez, bemutatják egy tárgy tulajdonságait. A szöveget két nagyobb egységre osztottam: az első (1–5.) a növény külső tulajdonságairól, a második (6–12.) a felhasználásáról ír. A két nagy egység között egy hézag van, tehát nincs valódi retorikai kapcsolat. Az (1.) és a (2–5.) között ismét egy kidolgozás viszonyt találunk, azon belül egy egész–részei viszonyt. A (2.), a (3.) és a (4–5.) részek között nincs valódi retorikai kapcsolat. A (4.) és az (5.) között mellérendelő a viszony, a kapcsolat típusa következés. Az egyik esemény időben követi a másikat, de egyik sem lényegesebb a másiknál. Ha a második nagy egységet tovább bontjuk, ismét egy kidolgozás viszonyt találunk: a (6–7.) mag egy tárgy, a (8–12.) függelék pedig ennek tulajdonságait mutatja be. A (7.) egység a (6.) bizonyítéka. A (8–10.) és a (11–12.) részek között mellérendelés van, típusa hézag. A (9–10.) egység a (8.) akart oka. A (9.) és a (10.) egymással mellérendelő viszonyban vannak, a retorikai kapcsolat típusa ellentét vagy neutrális ellentét. A két mag nem zárja ki egymást, mindkettő egyformán fontos a megértés szempontjából. A (11.) és a (12.) egységek között kidolgozás kapcsolat van: az első egység egy tárgy, a második a tulajdonsága. A szövegben a hézag után ez a második leggyakoribb retorikai kapcsolat. Egy későbbi kutatásban érdemes lenne megvizsgálni, hogy más magyar nyelvű ismeretközlő szövegekben, lexikonok szócikkeiben is ezek-e a domináns retorikai kapcsolatok.