Az előző alfejezetben röviden foglalkoztunk a technológia és az innováció definíciós kérdéseivel. Itt ezt folytatnunk kell az oktatással kapcsolatban, azaz tisztáznunk kell, hogy amikor oktatástechnológiai innovációs folyamatokról beszélünk, milyen értelemben használjuk az „oktatás” szót. Az eredeti NOIR stratégiában megfogalmazottaknak megfelelően itt is meg kell erősíteni: az oktatás fogalmába nemcsak a tanulás formális, hanem annak nem formális és informális módjait is beleértjük. Ennek kifejezetten az oktatástechnológiai innovációs folyamatok szempontjából azért is van jelentősége, mert nagyobb a valószínűsége az olyan innovációk sikerének és elterjedésének, amelyek a tanulás mindhárom színterén alkalmazhatók. Ennek legalább két vonatkozását érdemes kiemelni. Az egyik az, hogy azok a vállalkozások, amelyek olyan oktatási alkalmazást fejlesztenek ki, amelyet nemcsak a formális rendszer iskoláiban lehet alkalmazni, hanem például vállalati képzésekben is, vagy akár digitális játék formájában is lehet árusítani, versenyelőnyre tehetnek szert azokkal szemben, amelyek csak az egyik piacot célozzák meg. Ez visszahat az innovációs folyamat egészére: például abba az irányba tolja a fejlesztőket, hogy generikus, azaz bárhol és bárki által használható oktatási technológiát hozzanak létre. A másik, hogy nagyobb esélye van az oktatástechnológiai innovációk befogadásának a formális iskolarendszerben akkor, ha azokat a nem formális vagy informális tanulásban is használják.