Az oktatásnak a gazdaság alakulását befolyásoló szerepe talán mindig nyilvánvaló volt, amióta igaz, hogy a jövő munkavállalói a gazdaságban való részvételükre az intézményes oktatás keretei között készülnek föl. A munkaerőképző funkció tehát a nevelés történetében szinte végig létezett, kérdés, miért vált ez napjainkra társadalmi kihívássá. Az egyik ok már szerepelt: az emberek által mondjuk 20 év múlva végzett munkatevékenységek egy nem elhanyagolható részéről ma még semmilyen információnk nincs, és azok a munkatevékenységek, amelyeket ismerünk ugyan már ma is, nagy valószínűséggel többségükben igencsak eltérnek majd sok részletüket tekintve a mai formájuktól. Nem tudunk ma felkészíteni a holnap és a holnapután munkafolyamataira, ezért van szükségünk arra, hogy elsősorban az egész életen át tartó tanulásra készítsünk fel mindenkit. Ez az, ami már szerepelt egy külön kihívásként, hiszen nem pusztán gazdasági vonatkozásai vannak. Ám a gazdaság fejlődése más tekintetben is kihívások elé állítja az oktatást. Az ember egyre inkább felszabadul a nehéz, monoton, az emberi mivoltunkat nem igazán igénylő munkatevékenységek végzése alól, és egyre inkább irányító, egyre kreatívabb munkát végez majd egyre több munkavállaló, és ráadásul várhatóan egyre rövidebb időben. Az oktatásnak a kreatívabb, „emberibb” munkához megfelelő kompetenciákkal rendelkező munkavállalókat kell biztosítani, megnő az összetettebb gondolkodási műveletek végzésének igénye, a komplex munkafeladatok válnak egyre inkább jellemzővé, és különösen a kooperativitás iránti igény lesz egyre nagyobb, hiszen a munkafolyamatok komplexitásának növekedése együtt jár a másokkal való együttműködéssel, a közös munkaszervezéssel, a problémák csoportos keretek között való megoldásával stb.