Végül, az utolsó vizsgálati perspektíva az innovációk terjedésére fókuszál. E megközelítés egyaránt értelmezhető az innováció, mint produktum (objektum) és az innovációt létrehozó aktorok (szubjektum) szempontjából is. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy az általunk meghatározott négy perspektíva közül ez az, amely leglátványosabban integrálja a szubjektum- és objektummegközelítést. Amennyiben figyelmünk az innovációra mint objektumra fókuszál, úgy e kérdéskörön belül olyan problémákat helyezünk előtérbe, mint hogy mely típusú, milyen diszciplináris kötődésű, kidolgozottságú, életkorú, innovációk lehetnek képesek az őket létrehozó egyéni és intézményi körből kitörni. Amennyiben a figyelmünk az innovációkat létrehozó aktorokra fókuszál, úgy pedig olyan kérdések kerülnek előtérbe, amelyek azt próbálják meg feltárni, hogy milyen egyének és szervezetek lehetnek képesek az általuk kidolgozott innovációk terjesztésére. A vezetői szinten végzett kérdőíves adatfelvételeink emellett azt is lehetővé tették, hogy az intézmények hálózati elemzésével feltárjuk, a vizsgált sokaság és hálózati kapcsolataik körében hol vannak azok a „gócpontok”, amelyek különösen erős hatással voltak a vizsgált szervezetek innovációs gyakorlatára.