Már a bevezetőben utaltunk arra, hogy az Innova kutatás nem törekedett arra, hogy az innováció fogalmának pontos és általánosan elfogadható definíciót adjon. Abból indultunk ki, hogy ez nem azért nem sikerült eddig, mert az ezzel foglalkozók áthidalhatatlan technikai okok miatt nem tudtak megegyezni ilyen definícióban, hanem azért, mert az a jelenség, amelyre a fogalom utal, túlságosan komplex, illetve mert a fogalom egyszerre jelöl többféle eltérő dolgot. Az innováció egy időben utal arra az új dologra (pl. termékre, szolgáltatásra vagy működési módra), amely az újítások nyomán létrejön (és amelyet lehetséges kézzel megérinteni vagy szavakkal leírni), és arra a folyamatra, amely ennek a dolognak (eredménynek) a keletkezéséhez vezet. Az eredmény és a folyamat nem választható szét élesen, hiszen részben maga a folyamat is lehet eredmény, részben az eredmény is változhat az idő során. Az esettanulmányaink során találkoztunk olyan innovációkkal, amelyek születőben voltak, még nem volt nevük, és akik létrehozták őket, nem feltétlenül érzékelték, hogy valami olyasmit csinálnak, ami eltér a korábbi gyakorlatuktól. Láttunk „emergens” innovációkat: apró lépesek történtek valamilyen irányba, amelyek egy idő után elérték azt a szintet, hogy az érintettek úgy érezték, nevet kell adniuk a születő új gyakorlatnak.