Adataink azt mutatják, hogy a vizsgált uniós fejlesztések hasznosságáról való részvevői vélekedés felülmúlja a legtöbb korábbi nagyobb volumenű fejlesztési beavatkozásét. A kutatás által vizsgált programok közül a kompetenciafejlesztő beavatkozások bizonyultak a leghasznosabbnak: intézményi szinten a TÁMOP, míg egyéni szinten a HEFOP fejlesztési beavatkozásait értékelték a válaszadók a leginkább hasznosnak. A pedagógus- és a vezetői kérdőívek egyaránt felsorolták az elmúlt tíz évben Magyarországon implementált nagyobb fejlesztéseket/fejlesztéscsoportokat, rákérdezve a részvételre, illetve a részvétel hasznosságára. A felsorolás kiterjedt többek között a Zsolnai-programra és az Európai Unió oktatási együttműködési programjaira is. A pedagógusok esetében a személyes tapasztalatok kerültek előtérbe, függetlenül attól, hogy a fejlesztésben való részvétel ahhoz az intézményhez kötődően történt-e, amelynek a megkérdezett a kérdőív kitöltésekor munkatársa volt, míg az igazgatók esetében az általuk vezetett szervezetben megvalósított fejlesztési beavatkozások voltak a fókuszban. A felsorolt programok közül figyelmen kívül hagytuk azokat, amelyekben a résztvevők aránya nem közelítette meg a minta 10%-át. A TÁMOP 3.1 és 3.2 kóddal kezdődő programokat megvalósító iskolák vezetői közül csupán néhányan (3,9%) vélekedtek úgy, hogy a program nem volt hasznos intézményük számára. A válaszadó vezetők körében legkevésbé hasznosnak a HEFOP 3.1 kóddal kezdődő kezdeményezések bizonyultak, de a megfelelő mutató értéke itt is mindössze 6,5% volt. Érdekes, hogy egyéni szinten a leginkább hasznosnak éppen az utóbbi program mutatkozott, bár itt nem jelentkezett igazi eltérés az uniós programok megítélése kapcsán (15. ábra, 29. táblázat/m).1