A harmadik tudásintenzív területet a horizontális együttműködés adja. Ez egyaránt magában foglalja a szervezeten belül dolgozó pedagógusok együttműködését és a más iskolákkal kiépített kapcsolatokat, illetve a különböző hálózatokban való részvételt. A kérdőívek vonatkozó részei vizsgálták például, hogy a tanárok a program megvalósítása alatt milyen gyakorisággal vettek részt hospitálásokon, műhelymunkákon, tartottak bemutatóórákat, tanították kollégáiknak a megismert innovatív módszereket, illetve kaptak érdemleges szakmai segítséget a hasonló helyzetben lévőktől. Utóbbira a vezetők esetében is rákérdeztünk. A horizontális együttműködés mértékét mutató változó (HOR) számítása során az együttműködéseket jelző értékek közül a mások tanítására vonatkozókat kiemelt súllyal kezeltük.1 Noha a horizontális együttműködés a valóságban gyakran tartalmaz tanulási elemeket, és emiatt nehezen elkülöníthető az iskolán belüli tanári tanulás többféle formájától, ezt a dimenziót fontosnak tartottuk önálló változóként külön is megjeleníteni. Az esettanulmányok azt mutatják, hogy a tanulás-tanítás eredményesebbé válását szolgáló változások szempontjából kiemelkedően fontos a tudásmegosztást támogató platformok létezése és ezek szabályozott működése. Több olyan szervezetben is jártunk, ahol ez a dimenzió jól megragadható volt. Az alábbiakban ezek közül mutatunk be néhány példát. Ez a terület természetesen nem elválasztható az intézmények és a pedagógusok nyitottságától sem, hiszen a tudásmegosztó platformok – mint később a D iskola kapcsán látni is fogjuk – csak olyan intézményekben tudják betölteni funkciójukat, ahol ezt a szereplők nyitottsága lehetővé teszi.