Az utóbbi évtizedekben a fent leírt rendszer- és sejtszintű változékonyság hátterében működő molekuláris mechanizmusok feltárásában hatalmas előrelépéseket tettek az idegtudományi területek kutatói. Itt csak két jelentős áttörést említek. Az egyik olyan anyagok kifejlesztéséhez köthető, amelyek lehetővé tették, hogy az állatok idegsejtjeiben zajló fehérjeszintézist gátolják. Ezáltal kerülhetett sor annak az 1960-as évekbeli hipotézisnek a tesztelésére, amely szerint emlékeink hosszú távú fennmaradásához szükséges az emlék kialakításában részt vevő idegsejtekben lezajló fehérjeszintézis (ezt a tudománytörténeti folyamatot tekinti át Davis–Squire, 1984). E kutatási irány eredményei mutattak rá például arra, hogy egerekben egyszerű kondicionált emlékek – például annak az emléknek az elsajátítása, hogy egy bizonyos ketrecben egy bizonyos hang után mindig egy kis áramütést fog kapni – hosszú távú rögzüléséhez elengedhetetlen a fehérjeszintézis (Nader és mtsai, 2000). Vagyis emlékeink kialakulásuk után rendkívül illékonyak. Amennyiben nem történik fehérjeszintézis, örökre elvesznek. Ennél még izgalmasabb volt annak felfedezése, hogy ezek az emlékek újra és újra labilissá tehetők: minden egyes újraaktiválásukkor – az előbbi példánál elegendő egy alkalommal újra behelyezni az állatot ugyanabba a ketrecbe, és egy alkalommal lejátszani neki a hangot, és ezzel együtt az enyhe áramütést is produkálni – újra labilissá, illékonnyá válnak, és fehérjeszintézis-gátló anyagok bejuttatásával hosszú távú újrarögzülésük meggátolható (Nadel–Land, 2000). Ez a felfedezés nem csupán azzal kecsegtet, hogy mesterségesen törölhetünk egyszer nemkívánatos emlékeket; már működő emlékmódosító eljárások – például pszichoterápiák – működési mechanizmusainak egyik lényeges elemét is azonosíthatta. Természetesen kérdés, hogy emberre, illetve komplex emlékekre mennyire és mikor lesznek általánosíthatók ezek az elképzelések. Kondicionált emlékek törlésére már történt sikeres próbálkozás (Schiller és mtsai, 2010), de ezt az eredményt egyelőre nem tudta reprodukálni a tudományos közösség (Chalkia és mtsai, 2020).