A kettősségnek nagy múltja van a modern pszichológiában. A 20. század során már felmerült a képi és logikai, a szemléletes és propozicionális gondolkodásmód szembeállításában is, ám az 1980-as évektől a kettősségek új módon jelentek meg. Nem triviális összhang teremtődött a mentális működés, különösen a kognitív működés egyes feltételezett minőségi kettősségei és a mögöttes agyi rendszerek kettősségei között. Ezek lényege, hogy szembeállítják egymással a cselekvési alapú implicit rendszereket és a kategóriákon alapuló explicit rendszereket. Az első befolyásos javaslat a vizuális feldolgozás munkamegosztásaiból indult ki. Emlősöknél az elsődleges vizuális agykérgi feldolgozást végző tarkólebenyből kiindulva két agykérgi pályarendszert találtak. A dorzális rendszer a fali lebeny vizuális szerepét, míg a ventrális rendszer a halántéklebeny vizuális működését képviseli anatómiailag. A dorzális rendszer felelős a tárgyak elhelyezéséért, sokszor úgy is hivatkoztak rá, mint hol rendszerre. A halántéklebeny rendszere viszont a mi rendszer, mely a tárgyak leképezéséért felelős. Majmoknál, ha a ventrális vetületet sértik, akkor nem képesek tárgyakat felismerni, ugyanakkor emlékeznek a tárgyak helyére. Míg a dorzális rendszer sértése után az állatok felismerik a tárgyakat, de nem emlékeznek a helyükre (Ungerleider–Mishkin, 1982). Goodale és Milner (1985) dorzális és ventrális sérült emberi pácienseket is vizsgált. A ventrális sérülést mutató személyek nem tudták felismerni a tárgyakat, ugyanakkor kézmozdulataik jól igazodtak a tárgyak formájához. A dorzális sérült személyek azonban nem tudták a tárgyakhoz, például egy kulcshoz, egy tollhoz igazítani a kézmozdulataikat, miközben a tárgyakat jól felismerték és meg tudták nevezni. Ezért e kettősséget úgy nevezték el, hogy az észlelés és cselekvés kettőssége. Marc Jeannerod (1935–2011) francia idegtudós még tovább ment. Azt hirdeti, hogy ez a különbség a szemantikus (felismerési alapú) és a pragmatikus (cselekvési alapú) rendszerek kettőssége. Elképzelése szerint a mentális rendszer szemantikai megfeleltetést teremt a gondolkodás és a világ között, míg a dorzális rendszer kapcsolja össze a gondolkodást a külvilággal. „Az észleléseknek és a hiedelmeknek világ–gondolkodás illesztésük van, míg a szándékoknak gondolkodás–világ irányú illesztésük és okozási viszonyaik. A szándékok okozzák a testmozgást, és egy lehetséges állapotot tényleges megvalósult állapottá tesznek” (Jeannerod–Jacob, 2005, 306). Ugyanakkor a két rendszer nincs elválasztva magasabb megismerésfajtáknál.