Egy közelről kapcsolódó kulcskérdés a nyelv agyi reprezentációjának problémája – ahol szintén felmerül az öröklés–környezet vita. Már a 19. század második felétől ismeretes, hogy a beszédprodukcióért és a beszédértésért valamilyen módon a bal félteke bizonyos területei felelnek (az őket beazonosító tudósok neve alapján rendre a Broca- és Wernicke-területek, lásd 9.1. ábra; Broca, 1861; Wernicke, 1874). E meghatározott területek, illetve az őket összekötő idegkötegek sérülése a beszédzavarok (afáziák) változatos formáit válthatják ki, ami alapján ezeket az agyi régiókat egy kizárólag a beszédért felelős agyi hálózat részének tekintették. A neurológiai megfigyelések és a két agyféltekét összekötő idegpályák, azaz a kérgestest átvágását követő kísérletek alapján a beszéd bő száz évig egyértelműen és kizárólag az agy bal féltekéjébe lateralizált képességnek tűnt; innen ered a bal–major, jobb–minor félteke elnevezés is, mivel a jobb féltekét némának és evolúciósan ősibbnek, visszamaradottabbnak tartották (Gazzaniga–Sperry, 1974; Gazzaniga, 2004 bemutat egy frissebb felfogást). Ez a kép később igencsak leegyszerűsítőnek bizonyult. Az 1990-es években futótűzként terjedő, úttörő agyi képalkotó eljárások, az egyre precízebb idegtudományi módszerek és az egyre komplexebb kísérleti paradigmák segítségével gyűjtött adatok azt mutatják, hogy a nyelvfeldolgozás messze nem korlátozódik a bal félteke területeire. Ez jelentheti azt, hogy a nyelvfeldolgozásban nyelvspecifikus és nem nyelvspecifikus területek egyaránt részt vesznek, de azt is, hogy a nyelvi és nem nyelvi rendszerek közötti határvonal sokkal kevésbé éles, mint korábban sokan gondolták. Elképzelhető, hogy a nyelvvel sokféle rendszer foglalkozik, melyek bonyolult összjátékát a korábban „nyelvinek” tekintett agyterületek inkább „csak” összehangolják. A rendszer tehát létrejöhet jobbára általános funkciójú agyterületek fokozatos, a gyermekkori fejlődés során a nyelvre specializálódó működése folytán, de úgy is, hogy ezeknek a területeknek elsődleges és eredendő feladata a nyelvi bemenet feldolgozása és értelmezése. Mindkét esetben azonban vagy magának az agyi architektúrának, vagy az architektúrát finomhangoló tanulómechanizmusnak valamilyen genetikai program szabályozása alatt kellene állnia.