A fentiekben a szókészletben előforduló alapszóalakokkal foglalkoztunk, azonban mondatbeli használatuk során a szavak sokszor további jelentéssel rendelkező részekre, morfémákra bonthatók. A magyar nyelv különösen gazdag morfológiával rendelkezik, a szótőhöz több toldalék is társulhat. Ezek feldolgozásával kapcsolatban a pszicholingvisztika fő kérdése az, hogy a komplex alakok egy egységként tárolódnak-e a mentális lexikonban vagy elemenként, vagyis a feldolgozás során részekre bontjuk-e őket (pl. az olvasmányunkat alakot egyben, olvasmányunkat-ként kezeljük-e, vagy olvas szótőre, -mány képzőre, -unk személyjelre és -t tárgyragra bontva). Ennek a kérdésnek a vizsgálatára is gyakran használnak lexikális döntési és előfeszítéses paradigmákat. A lexikális döntési helyzetben minden szempontból (hosszúság, gyakoriság, absztraktság, szófaj stb.) egyeztetett, morfológiailag komplex és egyszerű szavakat látnak a kísérleti személyek. Ha gyorsabban hoznak döntést a morfológiailag egyszerű szavakról, az arra utal, hogy történik elemzés a morfológiailag komplex szavaknál. A priming kísérletek során az előfeszítő inger egy toldalékolt szó (füzetek), a célinger pedig a szó nem toldalékolt változata (füzet). Ha a toldalékolt alak előfeszíti a tövet, az arra utal, hogy aktiválódott a szótő, azaz történt elemzés. A kísérletek eredményei a két szélsőséges nézet, a teljességében egészleges és a minden komplex szót elemző modell kombinációját támogatják. Ez alapján több hibrid modell született, amelyek eltérő tényezők szerepét hangsúlyozzák abban, mi határozza meg, hogy egy alak egészlegesen vagy elemzés útján dolgozódik fel. Pinker (Pinker, 1991; Pinker, 2002; Pinker–Ullman, 2002) annak tulajdonít fontos szerepet, hogy szabályos vagy kivételes alakról van szó. Modellje szerint a kivételes alakok (pl. rendhagyó angol igék múlt ideje) egészlegesen, míg a szabályos alakok (pl. szabályos múlt idejű igék) analitikusan dolgozódnak fel. Caramazza, Laudana és Romani (1988) szerint az ismeretlen alakok esetében alkalmazzuk csak az analitikus hozzáférést, míg Schreuder és Baayen (1997) szerint minden alak esetében egészleges és analitikus feldolgozás is történik, a tő és a toldalék tulajdonságaitól függ azután, hogy melyik lesz a gyorsabb. Annál valószínűbb, hogy a szó egészleges feldolgozása lesz gyorsabb, minél gyakoribb az alak, illetve minél áttetszőbb szemantikailag és fonológiailag.