Mielőtt megpróbálnánk definiálni a szexuális irányultságot, fontos tisztázni, hogy ennek a fogalomnak nincs univerzálisan elfogadott meghatározása. Ez azt is jelenti, hogy a szexuális orientációt különböző kérdésekkel mérik. Vannak, akik a szexuális irányultságot szexuális vonzódásnak tekintik (Milyen nemű partnerhez vonzódsz szexuálisan?). Mások a szexuális viselkedés kérdésének tekintik (Milyen nemű partnerrel szexelsz?). Megint mások pszichológiai identitásként, egyfajta címkeként tekintenek rá (Miként azonosítod magad: meleg, heteroszexuális, biszexuális vagy valami más?). A tudósok különböző definíciókat fogadnak el kutatási céljaiknak megfelelően. Az orvostudomány és az egészségtudomány kutatói gyakran a viselkedésre koncentrálnak, és hajlamosak nem foglalkozni az identitás kérdéseivel, mert a fertőzés kockázatát akarják megérteni. Ezzel szemben a pszichológus kutatók inkább a vonzalomra és az identitásra összpontosítanak, mert jobban foglalkoztatja őket, hogy az egyén miként észleli a szexualitását, és milyen pszichológiai tapasztalatok kapcsolódnak hozzá. Ezért a nemi irányultsággal kapcsolatos sokféle meghatározás ahhoz vezet, hogy a vonatkozó szakirodalmat időnként nehéz megfejteni. Például a „szexuális irányultság” meghatározásának módja jelentősen befolyásolja a prevalencia becsléseit. Ugyanis sokkal több ember számol be azonos nemű partnerrel folytatott szexuális érintkezésről (viselkedésről), mint ahány melegnek vagy biszexuálisnak vallja magát. Ezért amikor szexuális orientációról beszélünk, fontos, hogy olyan átfogó módon szemléljük a jelenséget, amely figyelembe veszi a vonzalmat, a viselkedést és az identitást is. Továbbá fontos felismernünk, hogy ezek a tényezők nagyon különböző módon jelenhetnek meg az egyéneknél. Ezért ebben a fejezetben a szexuális irányultságot a szexuális és szerelmi vágy, viselkedés és identitás egyedi mintázataként fogjuk meghatározni, amelyet minden ember átélhet.