Pléh Csaba (szerk.)

Pszichológia


A lélek keresésének története. Az ókortól az agy-lélek dualizmusig

Érdekes módon a lélek agyközpontú felfogása, miszerint az agy a lelki működések központja, viszonylag új keletű, és hosszú, kanyargós út vezetett el hozzá (Del Maestro, 1998). Az antik egyiptomi kultúrában i. e. 2600-tól az új királyságig a mumifikációs gyakorlat része volt a belső szervek eltávolítása és tárolása a holttest halál utáni életre történő felkészítésének érdekében, az agyat viszont mint nélkülözhető szervet kidobták. Az antik görög filozófusok már az agynak a lelki folyamatok szabályozása tekintetében változatos álláspontokat képviseltek. Az ókori Milétoszi Thalész (i. e. 580) preszókratikus filozófus, aki az i. e 585-ben bekövetkező napfogyatkozást is bejósolta, hitt az emberi megismerés erejében, és abban, hogy a lelki folyamatok megmagyarázhatók anélkül, hogy természetfeletti erőket hívnánk segítségül. Arra is rámutatott, hogy az agy a lelki működések szerve. Leukipposz és tanítványa, Démokritosz (i. e. 420) a lelket a lélegzettel hozta összefüggésbe. Szerinte a lélegzet mint anyag atomokból áll, így a lelki folyamatok is atomok mozgásán alapulnak. Ez a gondolatmenet áll a magyar „lélek” szavunk mögött is. E szerint az elképzelés szerint sérülés esetén fájdalomatomok „szállják meg” az adott szervet, és az ezt kísérő érzet a fájdalom. A lélek fizikalista elmélete Alkmaión munkáiban kelt új életre (i. e. 520-as évek). Ő fogalmazta meg, hogy minden érzéklet az agyban keletkezik, de elhalványul, amikor annak pályáit elzárjuk (Huffman, 2003). A hippokratészi iskolában (i. e. 430–350) fogalmazódott meg az agynak mint a gondolkodás és lélek szervének szerepe explicit módon. Ők ismerték fel elsők között, hogy például az epilepszia az agy betegsége, és orvoslására kísérletet is tettek.

Pszichológia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2021

ISBN: 978 963 454 639 9

A pszichológia korunk egyszerre népszerű tudománya és köznapi életünket alakító hivatása. Évente idehaza is sok tucat új könyv mutatja be a pszichológia tudományának egy-egy fejezetét, illetve ajánl segítséget az önirányításhoz. A Pszichológia kézikönyv ennél kicsit nagyobbra tör, próbál eligazítást adni a mai lélektan sok fogalmat, megközelítést és módszert használó kavalkádjában.

A pszichológia megértéséhez és műveléséhez sok szakág és szakma együttműködésére van szükség. Az ember lelki világát mi az ember természeti, biológiai kereteiben értelmezzük. Ugyanakkor feltételezzük, hogy az ember biológiai természetének része maga a másokra való odafigyelés, a társas építkezés s a kultúraalakítás, valamint a kulturális érzékenység.

A kézikönyv a pszichológia különböző területeit egy újfajta szemléletben és elrendezésben mutatja be. Kötetünk szervezőelve négy szempont, vagy ha tetszik, négy megközelítési mód: a társadalom, a neurobiológiai aspektusok, a fejlődés és az evolúció. Ugyanakkor magukat a témákat is igyekszünk innovatívan kezelni. A témaszerkezet nem szokványos, hanem a pszichológiai egységes természettudományos, kulturális és társadalmi kezelésből indul ki.

A kötet lineáris rendjében ugyanakkor a négy közös szempont eltérő súllyal szerepel. A hangsúly az első fejezetekben a lélek biológiáján, majd a megismerő emberen, az embert mozgató tényezőkön, a társas alakulatokon, kultúra és az ember kapcsolatának elemzésén – beleértve a siker és kudarc, s az emberi politikum pszichológiai dinamikáját – végül az emberi sokféleség pszichológiáján van.

Könyvünk egyszerre szól az érdeklő nagyközönségnek, akik számára kiinduló fogódzó a pszichológiához, és szól a szakmaibb közönséghez, pszichológusokhoz, pedagógusokhoz, orvosokhoz, szociológusokhoz is, akik számára elgondolkoztató szintézisjavaslat kíván lenni.

Hivatkozás: https://mersz.hu/pleh-pszichologia-kezikonyv//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave