Pléh Csaba (szerk.)

Pszichológia


A csoportos agy

A csoporttagság az emberi természet alapvető eleme (Boyd–Richerson, 2009; Baumeister–Leary, 1995), és a csoporthoz tartozás univerzális vágyát, öröklött jellegét és ennek következményeit a szociálpszichológia mellett idegtudományi és fejlődéslélektani kutatások eredményei is alátámasztják. A saját csoport iránti preferencia univerzalitását Tajfel klasszikus minimális csoport elmélete demonstrálja, megmutatva, hogy a saját csoport felé való részrehajlás kontextusfüggetlen, még véletlenszerűen létrehozott, jelentés nélküli csoportok esetében is működik (Tajfel és mtsai, 1971). Ahogy a csoporttagok iránti részrehajlás nem egyszerűen tanult viselkedés, a csoporttagság automatikus azonosítása a személyészlelésben sem pusztán kulturális tapasztalat eredménye (Dunham–Baron–Banaji, 2008). Az idegtudományi vizsgálatok azt találták, hogy eltérő neurális folyamatok felelnek a saját és a más csoportok tagjaiként azonosított egyénekkel kapcsolatos információ feldolgozásáért (Cikara–Van Bavel, 2014), és azonosítani vélték az általános csoportreprezentáció helyét is az anterior insulában (Cikara és mtsai, 2017). Még minimális csoporthelyzetben is nagyobb automatikus neurális aktivitással reagálunk a saját, mint más csoportokhoz csatlakozó, tehát eddig nem ismert egyénekre, és ez magyarázza meg az irántuk tapasztalt érzelmi többletet (Van Bavel–Packer–Cunningham, 2008). Tudjuk azt is, hogy a saját csoport tagjainak neurális reprezentációja nagyobb neurális átfedést mutat az én reprezentációjával, mint a más csoportok tagjainak reprezentációja (Volz–Kessler–von Cramon, 2009; Mitchell–Macrae–Banaji, 2006). Sőt a homloklebeny személyészlelésben tipikusan aktív részei nem is aktiválódnak a sajáttól nagyon különbözőnek és negatívan észlelt csoportok tagjainak észlelésekor (Harris–Fiske, 2006).

Pszichológia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2021

ISBN: 978 963 454 639 9

A pszichológia korunk egyszerre népszerű tudománya és köznapi életünket alakító hivatása. Évente idehaza is sok tucat új könyv mutatja be a pszichológia tudományának egy-egy fejezetét, illetve ajánl segítséget az önirányításhoz. A Pszichológia kézikönyv ennél kicsit nagyobbra tör, próbál eligazítást adni a mai lélektan sok fogalmat, megközelítést és módszert használó kavalkádjában.

A pszichológia megértéséhez és műveléséhez sok szakág és szakma együttműködésére van szükség. Az ember lelki világát mi az ember természeti, biológiai kereteiben értelmezzük. Ugyanakkor feltételezzük, hogy az ember biológiai természetének része maga a másokra való odafigyelés, a társas építkezés s a kultúraalakítás, valamint a kulturális érzékenység.

A kézikönyv a pszichológia különböző területeit egy újfajta szemléletben és elrendezésben mutatja be. Kötetünk szervezőelve négy szempont, vagy ha tetszik, négy megközelítési mód: a társadalom, a neurobiológiai aspektusok, a fejlődés és az evolúció. Ugyanakkor magukat a témákat is igyekszünk innovatívan kezelni. A témaszerkezet nem szokványos, hanem a pszichológiai egységes természettudományos, kulturális és társadalmi kezelésből indul ki.

A kötet lineáris rendjében ugyanakkor a négy közös szempont eltérő súllyal szerepel. A hangsúly az első fejezetekben a lélek biológiáján, majd a megismerő emberen, az embert mozgató tényezőkön, a társas alakulatokon, kultúra és az ember kapcsolatának elemzésén – beleértve a siker és kudarc, s az emberi politikum pszichológiai dinamikáját – végül az emberi sokféleség pszichológiáján van.

Könyvünk egyszerre szól az érdeklő nagyközönségnek, akik számára kiinduló fogódzó a pszichológiához, és szól a szakmaibb közönséghez, pszichológusokhoz, pedagógusokhoz, orvosokhoz, szociológusokhoz is, akik számára elgondolkoztató szintézisjavaslat kíván lenni.

Hivatkozás: https://mersz.hu/pleh-pszichologia-kezikonyv//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave