A csoportszelekciós megközelítés egyik mai változata az úgynevezett erős reciprocitás elmélet (Fehr és mtsai, 2002). Fehr és munkatársai szerint az emberi evolúció során fellépő és gyakran ismétlődő instabil és bejósolhatatlan környezeti feltételekhez (háborúk, járványok, éhínség) való alkalmazkodás során olyan késztetések alakultak ki, hogy együttműködjünk a csoporttársakkal (nem csak a barátokkal és rokonokkal). Másrészről erős hajlam alakult ki bennünk arra, hogy együttműködjünk és a kölcsönösség elve szerint bánjunk másokkal, és megbüntessük mindazokat, akik megsértik az együttműködés normáit. Természetesen a csoporton belüli csalások megtorlása a személy számára költséges (idő, energia a büntetésre, számon tartani, ki csalt stb.), és ez a költség feltehetően nem fog megtérülni a jövőben sem, azonban ez szükségszerű a csoport szempontjából. Egy csoport szétesésével fenyegető helyzetekben ugyanis a feltétel nélküli együttműködés és a csalók megbüntetése a csoporttúlélést szolgálja, mivel kiszorítja az önző egyéneket a csoportból. Így az önzetlen, együttműködő csoporttagok, akik még akkor is megbüntetik azokat, akik nem működnek együtt, ha ez nem személyes érdekük, viselkedésükkel nagymértékben javítják az adott csoport túlélési esélyeit. Egyik vizsgálatukban svájci kutatók módosított fogolydilemma-játékban való részvételre kérték az alanyokat. Bár a résztvevőknek sokszor nyílt alkalmuk az egymás közti interakciókra, a játék anonim volt, és a végén az összegyűjtött pontokat beváltották valódi pénzre, amit a résztvevők hazavihettek. Azonban a játékban volt arra lehetőség, hogy a személyek megbüntessék azon társaikat, akik nem működtek együtt, mégpedig úgy, hogy pontot vontak le tőlük. A „büntető” személyektől is vontak le pontot, bár kevesebbet, mint megbüntetett társaiktól. Így szerették volna élethűen modellezni a hétköznapi társas helyzeteket. Hiszen minden esetben, amikor partnerünk megsérti a társas normákat, erre felhívjuk figyelmét, illetve sok esetben visszavonjuk együttműködésünket vele szemben. Sőt, nagyon sok esetben, a csoport tagjait is informáljuk arról, hogy megbízhatatlan a személy, ami persze idő- és energiaigényes feladat. Az eredmények szerint, amennyiben a költséges büntetés lehetősége fennáll, az együttműködés mértéke nem csökken, még az utolsó körben sem. Azonban ha nincs lehetőség megbüntetni azokat, akik nem működnek együtt, a kooperáció mértéke erősen lecsökken, sőt az utolsó körben szinte mindig meg is szűnik (Fehr és mtsai, 2002).