A saját csoportba tartozó egyének megkülönböztetése másoktól a csalók kiszűrése miatt is hasznos képesség. Nyilván, ha valakivel többször találkozunk, közelebbi kapcsolatban vagyunk, sok tapasztalatunk lesz arról, hogy mennyire bízhatunk benne, míg egy idegen vagy kevéssé ismert partner esetében ezt nem tudhatjuk, de meg tudjuk becsülni. Egy vizsgálatban Brown, Palameta és Moore (2003) arra az eredményre jutott, hogy az emberek képesek bejósolni egy személy altruizmusának vagy önzőségének mértékét nonverbális információk alapján, mint például a hanghordozás stb. Természetesen azt is mondhatjuk, hogy a személyek nem az önzetlenséget detektálták az egyes személyeknél, hanem egy általános képességet használva a másik személyiségének jellemzőit vagy a hazugságot voltak képesek észlelni. Ez azért is elképzelhető, mert számos más kutatásban azt találták, hogy az altruizmussal együtt járó személyiségjegyek – mint a barátságosság, a nyitottság – szintén érzékelhetők nonverbális jelek alapján. Vagyis az őszinte szignálok észlelése kiemelkedően fontos, ha nagy árat kell fizetnünk azért, ha becsapnak. Mindez olyan „szkeptikus” megfigyelő mechanizmusok kialakulásához vezetett, amelyek csak akkor jeleznek, ha meghamisíthatatlan, vagyis őszinte jelzéseket tapasztalunk. A jelzés folyamatát aszimmetrikus versenyként jellemezhetnénk a „jelző” és a „fogadó” között. Azért aszimmetrikus, mert az egyik félnek több veszítenivalója van. Az altruizmus pontos detektálása (észlelése) esetén az önzetlen személy számára nagyobb a kihasználtságból származó „ár”, mint a csalónak, aki elmulasztja kihasználni a lehetőséget. Elképzelhető, hogy ez az aszimmetria azért alakult ki, hogy az altruista személyek jobban detektálják az önzőséget, mint a nem altruisták. A kihasználtságból fakadó veszély kifejezettebb azoknál, akik érzelemkifejezéseik által egyértelműen jelzik önzetlenségre való hajlandóságukat, hiszen ezeket könnyedén kihasználhatja a másik személy (Brown–Palameta–Moore, 2003).