A humor az évszázadok során, ahogy feljebb a társas keretek kapcsán leírtuk, fontos szerveződési szemponttá vált az emberi társadalmakban, de ezt megelőzően az állati csoportosulásokban is. Dominanciaharcokban betöltött fontos stratégiai eszközként és kötődést kiváltó és növelő hatásával a humor fontos szerephez jut a párválasztásban is, nem vitatott, hogy a humornak nagy a vonzereje az ellenkező neműek számára. Szociálpszichológiai vizsgálatok bizonyítják, hogy a jó humorú embert általában több pozitív tulajdonsággal ruházzuk fel, és pozitívabban látjuk. A ráruházott pozitív sztereotípiák (intelligens, barátságos, társasági lény, nyitott, kellemes megjelenésű és természetű, érdekes) hatására egyfajta irányelvvé vált a párválasztásban, társkereső oldalakon is gyakori kívánatos és reklámozott jellemvonás, így a párválasztási stratégiák köre a szociológiai kutatások érdeklődésének középpontjába is bekerült (Berger, 2019), és a párválasztási preferenciákat mérő skálán az egyik leggyakrabban szereplő kívánatos tulajdonságként azonosították (Tisljár, 2016; Tisljár, 2011). Egy vizsgálatban fiatalok párválasztási preferenciáit vizsgálták, s ezen belül a humor vonzerejét (Bressler–Martin–Balshine, 2006). Azt találták, hogy a férfiak és a nők meglehetősen eltérő elképzeléssel rendelkeznek a kívánatos partner jó humorát illetően: a nők bármilyen típusú kapcsolatban (barátság, randevú, egyéjszakás, rövid és hosszú távú) az aktív, produktív humorú férfiakat részesítik előnyben, míg a férfiak inkább a vicceik, humoruk iránt fogékonyságot mutató, reaktív, befogadóbb humorérzékkel jellemezhető nőket preferálták, különösen a rövid távú kapcsolatokban. Vagyis a nők inkább azokat a férfiakat választották, akik képesek voltak megnevettetni őket, míg a férfiak inkább azokat a nőket preferálták, akik nevettek a vicceiken. A vizsgálat szerint a férfiak azokról a hölgyekről gondolták, hogy „jó a humoruk”, akik nevettek a vicceiken, míg a nők szerint azok voltak a „jó humorú” férfiak, akik sokat vagy hatékonyan viccelődtek, humorizáltak. Ez valamelyest megmutatja azt is, hogyan konceptualizálja társadalmunk a nők és a férfiak esetében a humorérzék fogalmát, mit jelent a „jó humor” a nők és férfiak esetében. Az eredmények alapján tehát úgy tűnik, hogy inkább a férfiak azok, akik a humor segítségével reklámozzák az előnyös tulajdonságaikat a párválasztás során (aktív, produktív oldal), míg a nők ezen információkat is felhasználva döntik el, hogy az adott férfi megfelelő-e számukra, vagy nem (passzívabb, reaktív, illetve receptív oldal).