A tudat ontogenezisében nagy ugrás a másik perspektívájának megértése, a nézőpontváltás képessége. Ezzel a mentális nézőpont, amelyet fentebb a „lélek szemeivel” (mind’s eye) hoztunk összefüggésbe, felszabadítja az elme testhez kötöttségét, és mint ilyen független nézőpont, képes ágensről ágensre vándorolni. A társas életben általában remekül elboldogulunk egy perspektívaváltással, amelynek birtokában megértjük az információkérés és információátadás alapvető szabályát, amely a tudatelméletre épít. Arra, hogy a másik ágens nincs minden információ birtokában, melyek számunkra rendelkezésre állnak, az információ ágensfüggő, relatív, átadható, eltitkolható, és cselekedeteinket meghatározza, motiválja a rendelkezésre álló információ. Életünk során számos olyan szociális versenyhelyzetben találjuk magunkat, amelyben az optimális stratégiához, céljaink eléréséhez számításba kell venni a másik fél ránk vonatkozó tudását is. Ez a reflexív tudat nélkülözhetetlen bizonyos játékokban, versenyhelyzetekben vagy az üzleti életben, ahol a tudat reflexív mélységének megbecsülése elengedhetetlen a célok eléréséhez, a mások eszén való túljáráshoz. Ezt úgy kell elképzelni, mint egy döntési fát két játékos között, ahol a saját döntéseinkre adott válaszokat és az azokra adható válaszainkat elemezzük. Ez a fa hierarchikus, amelynek szintjei összefüggenek az általunk és a másik szereplő által választott lehetséges lépésekkel. Könnyen belátható, hogy egy ilyen fa néhány lépés után óriásira nő, és meghaladja a kapacitásunkat, tehát a felölelhető szintek száma elég alacsony. A megközelítés, amely szerint az emberek racionális (vagy irracionális) döntéseit megalapozó kognitív folyamatok elemzése alapján modellálhatók a társadalmi vagy piaci jelenségek, a kognitív hierarchia elméletén alapul, amely izgalmas ága a viselkedéses közgazdaságtannak és a játékelméletnek. Itt a kognitív hierarchia elméletének csak számunkra érdekes aspektusát tárgyaljuk, nevezetesen, hogy az ilyen döntési fák hierarchiáján mi, emberek milyen szintet képviselünk.