Jelen kötet 19. fejezetében több személyiség-lélektani elméletet bemutattunk már, megismerhettük a vonáselméleteket és a temperamentumelméleteket egyaránt. A továbbiakban a kultúrák és a személyiség kapcsolatát nem az egyedi, konkrét személyiségelméletek tükrében tekintjük át, hanem inkább madártávlatból szemléljük, a személyiség mcadamsi modellje (McAdams, 2001) alapján ismertetjük. McAdams a személyiség megismerésére vonatkozó hierarchikus modellje szerint az egyén viselkedésének megértése legalább három különböző szinten mehet végbe: 1. A személyiség feltárásának legelső lépcsőfokát az úgynevezett személyiségvonások (traitek) − általános, stabil belső diszpozíciók − megismerése képezi. E személyiségvonások (pl. barátságosság, nyitottság) azáltal biztosítják viselkedésünk következetességét és bejósolhatóságát, hogy a szituáció és az idő múlása ellenére is stabilak maradnak. E vonásszintű megközelítés lehetővé teszi az egyének egymással való összehasonlítását és csoportokba sorolásukat egyaránt. A személyiségvonások a másokkal folytatott társas interakció során könnyen tetten érhetők. 2. Személyiségünk megismerésének második szintjét az úgynevezett karakterisztikus adaptációk képezik. A karakterisztikus adaptációk a szükségleteket, vágyakat, törekvéseket, motivációkat, védekezési stratégiákat és megerősítési mintázatokat foglalják magukban, amelyek a tér, az idő és a szociális szerepek kontextusába ágyazódnak. Amikor a viselkedés megértése az első, azaz a vonások szintjéről a második, vagyis az adaptációk szintjére tolódik el, akkor voltaképpen a struktúra helyett a viselkedés dinamikáját helyezzük a figyelem fókuszába. 3. Végül a személyiség megértésének legmagasabb szintű formáját az úgynevezett integratív élettörténetek képezik. Élettörténetünkbe beleszőjük múltunkat, az itt és most megélt jelenünket és az elővételezett jövőnket, annak érdekében, hogy életünket értelemmel és jelentéssel ruházzuk fel. Ezen élettörténet önmagunk folyamatosan alakuló és fejlődő elbeszélése is egyben. A személyiség megismerésének harmadik szintjét leginkább az identitás élettörténeti modelljei képezik le, illetve a személyiség narratív pszichológiai koncepciói alkotják. A továbbiakban a kultúra személyiségre gyakorolt hatását e három perspektívából vesszük szemügyre.