A komparatív pszichológia különböző nem humán fajok viselkedését vizsgálja és hasonlítja az emberéhez. Így, bár az etológiához áll közel ‒ hiszen az állati viselkedés vizsgálatával foglalkozik ‒, mégis közvetetten az emberről akar többet megtudni. Számos elmélet próbált már meg választ adni arra a kérdésre, hogy miért különleges az ember, miben tér el viselkedése más fajoktól. Az egyik legelfogadottabb elmélet (Tomasello és mtsai, 2007) szerint a megosztott intencionalitás ‒ azon képesség, amely lehetővé teszi az együttműködést a közös célok és szándékok által ‒ a legfőbb különbség az emberi és a nem humán kogníció között. Ezen elképzelés szerint az ilyen tevékenységek nemcsak kiváló szándékolvasó képességet és kulturális tanulást igényelnek, hanem a pszichológiai állapotok megosztására irányuló egyedülálló motiváció is szükséges hozzájuk. Habár a szerzők maguk is egyértelműen azt állítják, hogy az ember és a más emberszabásúak közötti különbség kérdése meglehetősen komplex (Tomasello és mtsai, 2003, 2007) ‒ például nem lehet olyan leegyszerűsített különbségeket várni, hogy az ember rendelkezik elmeteóriával, a csimpánz pedig nem ‒, az egyik legfőbb kritika ezen elméletek ellen, hogy egy szocio-kognitív képességet emelnek ki mint az emberi viselkedés evolúciójának kulcselemét. Bár ezen elméletek mögött természetesen szilárd kísérleti adatok állnak, és valóban unikális emberi tulajdonságokra világítanak rá, a komparatív pszichológiai megközelítés Csányi (2000) Humán Viselkedés Komplex elméletével (lásd 3.3.2. fejezet) egyeztethető össze leginkább, amely szerint nem lehet egy fő viselkedést kiválasztani, amely kulcsszerepet játszott az emberi evolúció során, hiszen több ilyen tulajdonság létezik, és ezeket együttesen, rendszerben szükséges vizsgálni. Azaz ezen elmélet szerint a Pan–Homo szétválás után nem egy nagy változás következett be, hanem sok kicsi változás eredőjeként alakult ki a számos képességet érintő viselkedésbeli különbség a két taxon között. Eszerint a korábbi elméletekkel szemben egy eseménylánc nem magyarázhatja a komplex humán viselkedés kialakulását, hanem számos képesség „mozaikos evolúciójaként” érdemes erre a folyamatra tekinteni.