Egy sokszor elhangzó gondolat szerint a személyiség az, amely megkülönböztet minket másoktól, és valójában minden embernek egyedi „arcot” kölcsönöz. Azt a megállapítást ugyanakkor, hogy egyéni személyiséget csak az ember birtokolhat, valószínűleg minden olyan személy kétkedve fogadná, aki bármilyen állatnak a viselkedését huzamosabb ideig figyelte már. A majmok esetében pedig különösen egyértelműnek tűnik a személyiségjegyek jelentős egyéni változatossága. A rájuk jellemző magas fokú szociális összetettség, a minden pillanatban változó szociális interakciók dinamizmusa alapján úgy tűnhet, hogy a majmok viselkedését is az emberéhez hasonló személyiségjellemzők alapozzák meg. Ennek a személyes benyomásnak a tudományos igazolása azonban jelentős módszertani akadályokba ütközik. Az emberi személyiség tanulmányozására használt önjellemző kérdőívek értelemszerűen nem használhatók állatok személyiségjegyeinek vizsgálatára. Az állatok személyiségének megismerésére szakosodott tudományos módszertan ezért általában két lehetőséghez nyúl: viselkedéskódolás és/vagy személyiségjelleg-osztályozás (Freeman–Gosling, 2010). A viselkedéskódolás során rögzítik minden olyan viselkedéselem időtartamát, illetve gyakoriságát, amely valamilyen formában jellemezheti az egyedek viselkedési stílusát. A személyiségjelleg-osztályozás esetében kérdőíveket alkalmaznak. Ezeken általában olyan kérdések szerepelnek, mint például hogy egy adott egyed mennyire tűnik játékosnak, mennyire fél vagy éppen mennyire vállalja fel a kockázatot egy veszélyhelyzetben. Ez a vizsgálati módszer tehát valójában benyomásokon, impressziókon alapul (impresszionista leírás), egy adott személy aktuális leírásán az állat viselkedésstílusáról (Adams, 2011). A minél megbízhatóbb személyiségprofil érdekében a két alapmódszertant gyakran próbálják precízebbé tenné. Ez megtörténhet például úgy, hogy olyan személy jegyzeteli le benyomásait, aki régóta ismeri az adott egyedet, így komoly viszonyítási tapasztalatokkal rendelkezik az aktuálisan megfigyelt és az állatra korábban jellemző viselkedésről. További pontosítást tehet lehetővé az is, ha a vizsgált egyedek számára elkerülhetetlenné teszünk bizonyos szituációkat. Más szavakkal, ha olyan kísérletes helyzetet teremtünk, amikor az állat kénytelen felvállalni egy adott helyzetet – például kénytelen társaival a táplálékért küzdeni. Ugyanakkor fontos kritériuma az ilyen vizsgálatok érvényességének az is, hogy a megállapított személyiségjegyeknek a természetes körülmények között is valószínűsíteniük kell a viselkedést; hiszen csak ebben az esetben tártuk fel pontosan azt a kérdést, hogy a személyiségjegyek hogyan határozzák meg a mindennapi, természetes viselkedést.