Az életciklus szakaszait befolyásoló tényezők között élen jár a születés utáni egyedfejlődés időtartama, illetve jellege. A születés utáni időszak során lezajló jelentős mértékű agyfejlődés, mentális kapacitásnövekedés, valamint az ehhez szorosan kapcsolódó tanulási folyamatok kikényszerítik sajátos életszakaszok megjelenését. Ha a születés előtti és az azt követő agyfejlődés mértékét összehasonlítjuk az ember és más főemlősfajok között, akkor azt láthatjuk, hogy a születés után is jelentős méretbeli fejlődés figyelhető meg.A születéskor mérhető agytömeg megközelítőleg 30%-kal nő meg a születést követő egyedfejlődési időszakban az emberszabású fajoknál, beleértve az embert is. Ez a jelentős növekedés már önmagában jelzi, hogy a fejlődő egyedeknek viszonylag hosszú időszakra van szükségük ahhoz, hogy elérjék a felnőtt fejlettségi szintet, mind az agy térfogatában, mind pedig a hozzá kapcsolódó mentális folyamatok tekintetében. Ez jól kapcsolódik ahhoz a speciális tanulási folyamathoz is, amelyet fentebb a juvenilis időszak fő háttereként említettünk. Az emberre vonatkozó fejlődési adatokat nézve azonban az is látszik, hogy a test fizikális méreteihez képest az ember esetében a legjelentősebb az agy méretének születés utáni változása. Az agy mérete a testmérethez képest még a csimpánzok esetében is jóval kisebb ütemben változik. Érdekes összehasonlító adat, hogy ha az ember testtömege és agytömege ugyanolyan arányban változna, mint a csimpánzoké, akkor a felnőtt ember testsúlya megközelítőleg 454 kg, testmagassága pedig közel 3 m lenne. Mivel ennél jóval kisebbek vagyunk, az agyunk születés utáni fejlődése egyértelműen egyedülálló. Ez a kimagasló mértékű agyfejlődés viszont azt is jelenthetné, hogy az ember esetében még hosszabb ideig kell elhalasztani a reproduktív időszak, illetve a felnőttkor kezdetét, mint más fajoknál. De amint ez az alábbiakban kiderül, szerencsére találtunk erre megoldást.