Az 1903–1924 között élt Tóth Ilona (ragadványnéven Kertyi Ilus vagy Kerti Ila) titokzatos halálához 6 rémtörténet fűződik (2924–2929. sz.). A Kertyi Ilus-ciklusba sorolt szövegek jelenkori mondák; a történeti mondákon belül a helyi mondák nevű alfejezetbe tartoznának, hangvételük alapján azonban átkerültek a modern mondák közé. A szerelmi gyilkosságokról szóló történetek minden faluban kedveltek voltak. A legtöbb ilyen históriából (új stílusú) ballada is keletkezett falvainkban (így Mácsán is). Galgamácsán 1924-ben történt a modern mondákba foglalt, nagy visszhangot kiváltó eset. A Kertyi ragadványnevű gazdacsalád nincstelen cselédje és a Kertyi Tóth házaspár egyik lánya között lángoló, de reménytelen szerelem szövődött. A mácsai viszonyok közt jómódúnak számító szülők mereven elzárkóztak attól, hogy a két fiatal egybekelését engedélyezzék. Különösen a lány apja volt hajthatatlan. A fiatalok tisztában voltak kilátástalan helyzetükkel. Végső elkeseredésükben elhatározták, hogy közösen véget vetnek az életüknek. A részletek valószínűleg már örökre titokban maradnak. Annyi bizonyos, hogy a fiú a lány szüleinek házától nem messze, egy özvegyasszony istállójában elvágta a lány nyakát, de magával nem végzett. Így a legényt börtönbüntetésre ítélték gyilkosságért.