Dobi Edit

A szemiotikai textológia hozadéka a szövegek jelentésreprezentációjában


Interpretációs bázisok és interpretációtípusok

A szövegnek mint komplex jelnek az értelmezése, azaz a komplex jelhez rendelhető jelentés reprezentációja mint folyamat egyértelműen az interpretáló egyén belső, kognitív művelete. Ennek a folyamatnak az eredménye az interpretáció mint kognitív működés produktumaként felfogható szövegjelentés. Bár Petőfi S. János szemiotikai textológiai komplex jelmodelljének – ugyan nem hozzáférhető, de – elsőként feltételezett síkja a vehikulum és a relátum mint jelhasználóktól függetlenül létező fizikai manifesztáció és valóságvonatkozás, maga a jelentésreprezentáció a jelhasználó kognitív működése által erőteljesen meghatározott folyamatnak minősül. Az értelmezés eredményeként megragadható szövegjelentés a szöveg mint komplex jel értelmezőjének ítéletén múlik, a szöveghez ugyanis csak akkor rendelhető jelentésreprezentáció, ha a szöveg fizikai szerveződése által feltehetően kifejezett tényállás az alkotói, illetve a befogadói ítélet szerint elfogadható. Ennek a befogadói ítéletnek a megnevezésére vezeti be Petőfi S. a konstringencia fogalmát, amelyet így definiál: „A szövegben feltehetően kifejezésre jutó tényállás-konfiguráció (tényállás-együttes) szerves egysége mint a szöveg-összefüggőség hordozója” (Petőfi S. 2009: 55).

A szemiotikai textológia hozadéka a szövegek jelentésreprezentációjában

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2021

ISBN: 978 963 454 689 4

A szemiotikai textológia szemléletének hatása lényeges mind a szövegtani diskurzusban, mind pedig a szövegek jelentésvizsgálatának alakulásában; az utóbbi néhány évtizedben fontos csatornája lett a szövegekkel foglalkozó nemzetközi tudományosság kínálta ismereteknek. A kötetben a szerző azokat az elméleti és gyakorlati eredményeket tekinti át, amelyek értékes tartalommal járulnak hozzá a szövegjelentéssel foglalkozó kutatásokhoz. A szemiotikai textológia érdemei között kiemelendő a szövegmegközelítés tudományos szemléletének kitágítása, a hagyományosnak nevezhető nézőpontok multidiszciplináris kontextusba terelése, és ezek következményeként indirekt késztetés a meglévő szövegtani definíciók átgondolására, a szövegkutatás módszereinek fejlesztésére. A szerző az elméleti okfejtéssel és az esettanulmányokkal ahhoz törekszik hozzájárulni, hogy minél egyszerűbben és konkrétabban láthatóvá váljon a szemiotikai textológia terminológiai újításainak, elméleti keretének, valamint elemző apparátusának hatékonysága a szövegprodukció és -percepció jellemzésében, valamint magának a szövegnek a vizsgálatában, elsősorban a szöveg jelentésének reprezentációjában.

Hivatkozás: https://mersz.hu/dobi-a-szemiotikai-textologia-hozadeka-a-szovegek-jelentesreprezentaciojaban//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave