A tudomány az autizmusspektrum-zavar gyűjtőnévvel számos olyan atípusos működést jelöl, amelyeket azonos jellemzőiken kívül sok eltérő tulajdonsággal is leírhatunk. A tudomány mai állása szerint az autizmus hátterében idegrendszeri fejlődési rendellenesség áll, és bár egyre többet tudunk ennek részleteiről, a diagnosztika még mindig a viselkedéses jegyek értékelésén alapul, és három területre összpontosít: a kölcsönös társas viselkedésre, a kölcsönös kommunikatív viselkedésre, valamint az érdeklődés és a tevékenység adaptív, rugalmas szervezésére. A pszichológiai kutatások eredményei alapján ismert, hogy ebben a három képességzavarban lényeges szerepet játszik a figyelem irányításának mássága, így ennek vizsgálata a nyelvi és nem nyelvi emberi interakció kutatása számára nagyon lényeges. Bár jelen esettanulmány keretét túlságosan kitágítaná, fontos megjegyeznem, hogy a figyelemorientáció – minden lehetséges eszközt kimerítő – vizsgálatát alapvető szükségletnek tartom ahhoz, hogy árnyalni lehessen az autizmusspektrumra jellemző kognitív hátrányok lehetséges okait és a megoldási lehetőségeket. A figyelemorientáció jellege – nem elégséges pusztán a minőségéről beszélnünk – véleményem szerint abszolút kiindulópontja az autizmusban keletkező zavarok legtöbbjének, nem vitatva a háttérben álló kiváltó okok komplexitását.