Az eredményeim hasznosíthatók mind a tanító- és tanárképzésben, illetve a pedagógus-továbbképzések során is, mivel a zenei képességfejlesztésről alkotott számos nézet és az ének-zenét tanító pedagógusok képzettsége, illetve végzettsége között szignifikáns összefüggés van, így fontos lenne a tanító- és a tanárképzésben is nagy hangsúlyt fektetni a leendő tanítók/ének-zene tanárok e nézeteinek alakítására. A beéneklésről, gyermekhangképzésről sokkal több elméleti és gyakorlati ismeretet kellene szerezniük a tanítóknak és az ének-zene szakos hallgatóknak egyaránt. A tanulásszervezési eljárások, információforrások, módszerek alkalmazásának tekintetében nagyobb mértékben kellene a tanulóközpontú oktatási szemlélet felé irányítani a hallgatókat. Nagyon fontos lenne, ha a tanítók is biztosabbak lennének az ének-zene szakmódszertani és szaktárgyi tudásukban, hiszen a zenei képességfejlesztés szempontjából egy nagyon szenzitív és fontos időszakban – az alsó tagozaton – foglalkoznak a gyerekekkel, és a tanítók feladata lenne az alsós tanulók sokoldalú és szakszerű zenei fejlesztése, melyre ráépíthető a felső tagozaton a további zenei képességfejlesztés. Sajnos ez a gyakorlatban ritkán valósul meg. Így fontosnak tartanám a tanítóképzés során a szakmódszertani és szaktárgyi tudás alaposabb elmélyítését és a reflektív gondolkodás fejlesztését.